10. Esélyegyenlőségi Nap Kazincbarcika
Az esemény albuma itt található >>>>>
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Tisztelt Államtitkár úr!
Szövetségünk nevében segítségét kérem néhány olyan kérdés megoldásában, amely a súlyosan mozgássérült emberek életminőségét komoly mértékben rontja, jelentős feszültséget generál az általunk képviselt több százezer mozgássérült ember körében és a társadalmi életben való részvételüket, rehabilitációjukat akadályozza.
Az általunk javasolt, sürgős megoldásra váró kérdések többsége nem jár költségvetési kiadás növekedés igényével, illetve azok esetében, amelyek szerény költségvetési kiadás növekedést igényelnek, a módosítások társadalmi haszna a kiadásoknál lényegesen jelentősebb.
Hungarikum lesz a MÁV új Intercity-kocsija
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöksége elképesztőnek és teljességgel elfogadhatatlannak tartja, hogy a MÁV olyan új Intercity-kocsikat tervez, amelyek nem akadálymentesek, és a kerekesszékes utasokat egy több évtizede hibás, ma már vállalhatatlan szemlélet jegyében külön vagonokban akarja utaztatni. A Szövetség felszólítja a MÁV-ot, hogy eleget téve a nemzetközi, uniós és hazai jogi normáknak, továbbá korunk szellemiségének az új kocsik és minden egyéb fejlesztése során biztosítsa, hogy a mozgáskorlátozott emberek ugyanúgy utazhassanak, mint bárki más.
Mint ismeretes, a Népszabadság szeptember 10-i számában arról számolt be, hogy a MÁV mintegy másfél milliárd forintból olyan új Intercity-kocsikat tervez (IC+), amelyek több egyéb hiba mellett, az akadálymentesség követelményeinek sem felelnek meg, kerekesszékkel ugyanis már a vonat ajtaján sem lehet beférni. A Szövetség elnökségének szombati ülésén elhangzott: az érintetteket különösen felháborította az, hogy a cikk szerint a MÁV ezt nem tartja érdemi problémának, hisz eleve nem is tervezték, hogy az IC+ kocsikon kerekesszékesek utazzanak, erre a célra külön vagonokat alakítanának ki.
A MEOSZ szerint egy újonnan megtervezett kocsi esetén semmilyen akadálya nincs annak, hogy akadálymentesnek épüljön. Európában és a világ fejlettebb részén ma már valószínűleg lehetetlen lenne bármely gyártótól nem akadálymentes vasúti kocsit rendelni, mert mára általánosan elfogadottá vált, hogy a vasúti kocsikat mozgássérült emberek is használják, ez csak Magyarországon nem egyértelmű. Ilyen szempontból a magyar fejlesztésű kocsik igazi hungarikumnak számítanak, és szomorú bizonyítványt állítanak ki a vasúttársaságról. Arról nem is beszélve, hogy a hazánk által is elfogadott, a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény vagy a transzeurópai vasúti közlekedésről szóló uniós direktíva is arra kötelezi a nemzeti vasúttársaságot, hogy tegyen eleget az egyenlő esélyű hozzáférés követelményének.
A MEOSZ elnöksége felszólítja a MÁV-ot, hogy mind a szóban forgó IC-kocsik, mind a többi fejlesztése, beruházása, felújítása esetén biztosítsa a mozgássérült emberek hozzáférését a vasúti közlekedéshez és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz. A Szövetség azt is kéri a vasúttársaságtól, hogy az ilyen fejlesztésekről konzultáljon az érintettekkel, erre a MEOSZ mindig is nyitott volt és a jövőben is az lesz. A MEOSZ továbbá arra a kéri a kormányt, hogy egyetlen olyan vasúti beruházást se hagyjon jóvá és ne támogasson az adófizetők, köztük a mozgáskorlátozott emberek pénzéből, amelyek nem teszik lehetővé, hogy mindenki azonos eséllyel férjen hozzá.
További információ: Hegedüs Lajos elnök (06-20/935-8752)
Budapest, 2014. szeptember 15.
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége
Bábszínművet adott elő a sárospataki Parkinson Betegek Klubja
A sárospataki Parkinson Betegek Klubjának tagjai első alkalommal léptek ki a közönség elé, hogy egy bábszínmű bemutatásával bizonyítsák, hogy az ebben a korban szenvedők tudatos életvitellel csökkenthetik a tüneteket és élhetőbbé tehetik ezáltal a mindennapjaikat. A rendezvényen elhangzott, hogy a legfontosabb üzenet az, hogy a betegek merjenek szembe nézni a kórral és tegyenek azért, hogy könnyebben boldoguljanak az életben.
http://www.zemplentv.hu/babszinmuvet-adott-elo-a-sarospataki-parkinson-betegek-klubja/
Forrás: Ztv
A Mozgáskorlátozottak Sárospataki és Zemplén Térségi Egyesületének elnöksége, a helyi csoportvezetők és az egyesület aktivistái közül összesen 19-en vettünk részt egy szakmai tanulmányúton 2010. szeptember 15-e és szeptember 18-a között Marosvásárhelyen:
A tanulmányút célja elsődlegesen az erdélyi mozgáskorlátozottak helyzetének megismerése volt. Ennek kapcsán három civil szervezettel vettük fel a kapcsolatot, melyek közül kettő kimondottan a fogyatékkal élőket támogatja (Bethlen Alapítvány, Maros Megyei Mozgáskárosultak Egyesülete), a harmadik pedig egy kulturális egyesület (Lórántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület), mely természetes a fogyatékkal élők kulturális tevékenységét is segíti.
Mindhárom szervezet képviselői elmondták, hogy bár nem sok támogatást kapnak, a nehéz körülmények között is képesek eredményesen működni, és szolgáltatásokat üzemeltetni.
Először a Bethlen Alapítványhoz látogattunk el, mely a felnőtt fogyatékkal élők támogatásával foglalkozik, akiknek aktivitásáról, mivel a támogatottak javarészt ágybanfekvő, nem beszélhetünk. Emellett természetesen igyekeznek minden rászorulón segíteni anyagi helyzetükhöz mérten. Sajnos az anyagi feltételek megteremtése, mint sok civil szervezetnek, ennek az alapítványnak is nehézséget okoz. Külön irodahelyiséggel nem rendelkeznek. Az alapítvány székhelye az alapítójának, gr. Bethlen Anikónak lakhelyén van, ahol az érdemi munka is történik. A magyarországi viszonyokhoz hasonlóan, az alapítványoknál a kuratórium végzi a mindennapi munkát. Jelenleg sajnos a Bethlen Alapítványnál a kuratórium tagjai lebetegedtek, a könyvelőjük sem tud egészségi állapota miatt minden esetben rendelkezésükre állni, ezért egy pár éve a feladatokat több önkéntes (itt szeretnénk kiemelni Örtel András nevét) segítségével az alapító maga látja el. Munkájukat a helyiek elismerik, talán ennek köszönhető, hogy gr. Bethlen Anikót rendszeresen meghívják a Maros Televízióba.
Bár a fogyatékkal élők foglalkoztatása Romániában sem áll a helyzet magaslatán, mégis akad egy-két üzem, ahol foglalkoztatnak megváltozott munkaképességű embereket. A Bethlen Alapítvány több munkáltatóval (például könyvkötő, és szövőüzem) is kapcsolatban áll.
Mikor a fogyatékkal élők oktatásáról kezdtünk beszélgetni, elmondták környékükön nincs csak szegregált oktatás, tehát ezen a téren lenne mit javítani.
Elmondásuk alapján, amikor Románia még nem tartozott az Európai Unióhoz, jóval több volt a lehetőségük, hiszen akkor a tagországoktól, leginkább Németországból kaptak még jó állapotú segédeszközöket. Jelenleg rendelkeznek egy önálló raktárépülettel, melyben a jelenlegi, kisszámú adományokat tárolják. Sajnos nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ezért bérleti díjat kell majd fizetniük.
Utunkat a Maros Megyei Mozgáskárosultak Egyesületénél folytattuk. Az erdélyi egyesület 1990-ben jött létre, mely tevékenységével pár év elteltét követően felhagyott. A munka 2000-ben folytatódott, tanácsadáson és az ügyek intézésének elősegítésén kívül tartottak kisebb összejöveteleket, oktatásokat, kirándulásokat szerveztek, és beindítottak egy kezdeményezést, melynek köszönhetően számos alkalommal vehetnek részt az egyesület tagjai kézműves foglalkozásokon, melynek alkotásait értékesítik. A képzőművészeti munkák árusításából befolyt összeg egy része az alkotóhoz kerül, másik része az egyesület vagyonát képezi.
A működésükhöz, és a kézműves tevékenységek alapanyagaihoz szükséges tárgyi és pénzbeli feltételeket, az árusítás mellett, adománygyűjtésből és a személyi jövedelemadó 2%-ából tudják biztosítani. Óriási különbséget jelent a román és a magyar civil szervezetek között, hogy szomszédainknál az egyházak nem kaphatnak támogatást a jövedelemadóból, így a felajánlott összeget teljes egészében a civilek kapják.
Bár az egyesület éves költségvetése magyar forintban eléri a négy millió forintot, sajnos külön alkalmazottat nem tudnak foglalkoztatni, így a náluk dolgozók mindegyike önkéntes.
Tagságuk 500 fő körül mozog, azonban náluk a tagok nem kerülnek törlésre, akkor sem, ha azok éveken keresztül nem fizetnek.
A szervezet rendelkezik egy saját irodával, amely nagy könnyebbséget jelent számukra. Tulajdonukban van egy másik épületrész is, az egészségügyi központ, melynek állapota mindenki sajnálatára nagyon leromlott, helyreállítására anyagi fedezetük nincs. Jelenleg erre gyűjtenek.
A két országban a fogyatékkal élőkre, és a civil szervezetekre vonatkozó törvényi szabályozás közel hasonló. Különbséget jelent, hogy Magyarországon több támogatáshoz juthatnak a mozgáskárosultak, és jóval egyszerűbb a támogatások megigénylésének ügymenete.
A mozgáskorlátozottak sportolási lehetősége ebben a megyében valójában nem kap túl nagy támogatást, ebben sem az alapítvány, sem az egyesület nem tud segítséget nyújtani támogatottjainak, tagjainak. Egyedüli lehetőségnek a mi egyesületünk által szervezett Abylimpiához hasonló programok tekinthetők. Kulturális programokra (itt értjük a színházi, és filmművészeti előadásokat, kiállításokat) szervezetten nem szoktak ellátogatni, ugyanakkor mégis beszélhetünk a kultúra megjelenéséről a tevékenységükben, hiszen a falunapokon, és egyéb rendezvényeken megjelenő amatőr előadásokon részt vesznek.
A Maros megyei egyesületnél is beszélhetünk arról a jelenségről, ami a nagyobb szervezetekre általában igaz (sajnos a miénkre is), mégpedig, hogy a tagságon belül létrejön egy aktívabb csoport, akik igyekeznek az összes összejövetelen részt venni, és kivenni részüket a működés és a szervezés adta munkákból. Az ebből a csoportból kiszoruló tagok bevonása pedig nagyon sok fáradozással jár, és a legtöbb esetben nem jár sikerrel.
Mindkét szervezetnél tett látogatásunkat sikeresnek ítéljük, hiszen hasznos információkkal találkoztunk, és több olyan példát láttunk magunk előtt, melyet követendőnek ítéltünk meg. Sok szó esett a jövőbeni együttműködés lehetőségeiről is, melyek könnyen megvalósíthatóak.
A két szervezet meglátogatását követően, késő délután alkalmunk volt arra, hogy kisebb sétát tegyünk Marosvásárhelyen, ami kiváló lehetőséget nyújtott arra, hogy saját magunk tapasztalhassuk meg az akadálymentesítési munkák előrehaladtát, és annak megfelelősségét. Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy míg a turista központban, és a főúton ezek a munkálatok többnyire túlhaladja a magyar színvonalat, hiszen az akadálymentesítésnél, nem csak a mozgásukban korlátozottak igényeit vették figyelembe, hanem a vakok igényeit is. Sajnos, a város ?eldugottabb? területein az akadálymentesítésnek nem sok jelét találtuk.
Még aznap, kora este találkoztunk a Lórántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesülettel, melynek már jelenleg is van kapcsolata sárospataki civil szervezetekkel, így még könnyebbnek tűnik a jövőbeni együttműködés megteremtésének lehetősége.
A négy napos szakmai tanulmányút harmadik napján Erdély egy két nevezetességéhez látogattunk el, ahol szintén megtapasztalhattuk az akadálymentesítés meglétét, vagy hiányát. Két úti célunk a Békás Szoros és a Gyilkos-tó volt. Noha első esetben a parkolással több gondunk is volt, de elmondhatjuk, hogy a terület egy része akár kerekesszékkel is bejárható. A Gyilkos-tónál lévő parkolóban ugyan nem volt kijelölve külön parkoló mozgáskorlátozottaknak, azonban kaptunk segítséget a parkolóőrtől. A terület a sajátos viszonyokhoz mérten is akadálymentes.
Összességében pozitív élményekkel tértünk haza, reméljük a továbbiakban is eredményesen működhetünk együtt, melynek keretében mi szeretnénk vendégül látni e szervezetek képviselőit, tagjait a 2011-es évben.
Tanulmányút további képei a galéria menü pont alatt található meg.
A tanulmányút megszervezését és lebonyolítását a Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Civil Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma támogatta.
