A Mozgáskorlátozottak Sárospataki és Zemplén Térségi Egyesülete jelen kiadványával megkísérli összehasonlítani három ország fogyatékossággal élőinek helyzetét az érintettek szemszögéből.
Írásunk első fejezetében Szlovákia, Románia és Magyarország egy-egy eltérő szükségletűekkel foglalkozó civil szervezetének vezetője osztja meg véleményét velünk a törvényi háttérről, az akadálymentesítésről, az oktatásról, rehabilitációról és munkavállalásról.
S bár a három vezető szavaiban nem sok bizakodásra okot adó törekvést, vagy tényt találunk, mégis vannak, akik mindennek ellenére büszkék lehetnek akár a család, akár a művészet, akár a sport terén elért eredményeikre, hiszen megváltozott élethelyzetük nem akadályozta meg őket abban, hogy alkossanak vagy sportoljanak. E kiadvány második fejezetében a velük készült riportokat olvashatják, harmadik részében pedig saját szemükkel láthatják, hogy mindannyian képesek vagyunk alkotni, sportolni.
(A riportok, bemutatkozások és a fényképek az egyesület nemzetközi rendezvényein, a VII. Kulturális Találkozón és Kiállításon, valamint a VII. Abylimpián, sport és kézügyességi versenyen készültek, a riportokat Székelyné Körmös Mária készítette.)
I. Fejezet
HÁROM ORSZÁG, EGY SORS
Szlovákia mozgáskorlátozott szemmel
(Királyhelmec)
Úgy gondolom, Szlovákiában sem más a helyzet, mint a környező országokban. Nálunk is problémát okoznak az oktatáshoz és a munkához való jogok gyakorlása, csakúgy, mint az akadálymentesítés.
Oktatás
Amit mi királyhelmeciek tapasztalunk az oktatás terén, hogy integrált oktatás szerepe elhanyagolható, és inkább a szegregáció a jellemző, de ahhoz is nagyon nehéz hozzáférni, hiszen legközelebb Pozsonyban van bentlakásos iskola, ahol a mozgáskorlátozott gyerekek és fiatalok elsajátíthatják az alapokat és szakmát tanulhatnak.
Munkavállalás
A foglalkoztatás terén is lenne min javítani, mert ugyan a mozgáskorlátozottakat foglalkoztató cégek vagy vállalkozók kedvezményeket kapnak, de még így sem éri meg nekik, hogy megváltozott munkaképességűeket alkalmazzon. Tudniillik ezek a munkahelyek nincsenek akadálymentesítve, és az a kedvezmény, amit egy-egy fogyatékossággal élő foglalkoztatásáért kapnának nem elegendő ahhoz, hogy vegyék a fáradságot, és biztosítsák az épületbe való bejutást, és még a belső környezetet is átalakítsák (küszöbtelenítés, rámpák vagy felvonók beépítése, mozgáskorlátozottak számára illemhely kialakítása). Mindezek után hiába ad kedvezményeket az állam ezeknek a munkaadóknak, mivel mindenhova van elegendő ép jelentkező, így azok vannak előnyben, akiknek nincsenek speciális igényeik.
Használható akadálymentesítés
Természetesen nem csak az oktatás és a foglalkoztatás terén vannak hiányosságok. Csakúgy, mint az Európai Unió többi tagországában, törvény írja elő az akadálymentesítést, de a közintézmények többségét a kerekesszékesek mégsem tudják használni. Nagyon sok helyen úgy gondolkodnak, ahogy Királyhelmecen, azaz, hogy a törvényi előírásoknak megfeleltek, de a rámpák túl meredekek (az országban és Királyhelmecen egyaránt), és hiába van az épületen belül felvonó, ha oda csak két lépcsőfokon keresztül lehet bejutni. Erre nagyon jó példa a mi városunk, ahol egyetlen körzeti orvoshoz sem lehet lépcsőzés nélkül bejutni kivéve egyet, akinek van a földszinten egy helyiség, ahova lejön, ha a beteg nem tud felmenni. Ahol maguk a gyógyszertárak sem akadálymentesek, hiszen csak egy van, ami kerekesszékkel is megközelíthető és használható, ez viszont az orvosi rendelők alatt van, ahova két, illetve három lépcsősor vezet, azaz kiválthatjuk azt a gyógyszert, amit nem tudunk felíratni. Településünkön jó példa talán a Városi Hivatal, ahol van rámpa, és még használható felvonó is üzemel.
Szabadidő, kultúra, sport
Úgy gondoljuk, hiába teremtenék meg a rehabilitációhoz, kezelésekhez való hozzáférés lehetőségét, ha a városban való közlekedés továbbra sem lenne megoldott. Emiatt a mozgássérültek nagyok sok szolgáltatást nem is tudnak igénybe venni.
Ez jellemzi általában mind a királyhelmeci, mind a szlovákiai helyzetet, persze akadnak leginkább más környéken helyek, ahol ezen a téren előrébb járnak. Gyakorlatilag ezeken a helyeken van csak lehetőségük ott sem sok a fogyatékossággal élőknek a szórakozásra, sportolásra és a kulturális programokon való részvételre. Királyhelmecen nincsen sem mozi, sem kőszínház, szabadtéri színpad ugyan van, de ahhoz is csak azok jutnak el, akik rendelkeznek autóval, a Művelődési Központba pedig esetleg csak a vészkijáraton juthat be a kerekesszékes, feltéve, ha azt előre leegyeztették a rendezőkkel.
Szlovákiai támogatási rendszer
Mint minden demokratikus államban, úgy Szlovákiában is támogatják Közép-Kelet Európában leginkább szociális juttatásokkal a hátrányos helyzetben élőket.
Az egyik nem pénzbeli támogatási forma a mozgáskorlátozottak számára kiadható parkolási igazolvány. Mint azt hallottuk, Magyarországon nagyon sok a visszaélés ezzel az igazolvánnyal. Ez Szlovákiában sincs másképp. A visszaélések miatt a kiadást megszigorították, viszont ezekkel a rendelkezésekkel, úgy látom, leginkább a legrászorultabbak estek el ettől a lehetőségtől. Főleg Kassán tapasztaltam, hogy még mindig sokan használják jogosulatlanul a parkolási igazolványt, viszont rendőrrel, aki ellenőrizte volna a jogos felhasználást, nem találkoztam.
A pénzbeli segélyek igénybevételénél két fő kikötése van. Elsőként a kérelmező egészségkárosodását (legalább 50%-ban állapítsa meg az orvos), másodszor az anyagi és vagyoni helyzetét vizsgálják.
A szlovákiai mozgássérültek is igényelhetnek támogatást segédeszköz vásárlásához (mechanikus, elektromos kerekesszék, hallókészülék), illetve ezek javítására, továbbá autóvásárláshoz, és annak átalakításához. Ez utóbbi annak járhat, aki még nem töltötte be a 65. életévét, feltéve, ha az autót munkába vagy iskolába járáshoz használja, feltétele továbbá, hogy a megvásárolni kívánt autó ne legyen öt évesnél idősebb.
A súlyosan mozgáskárosult emberek számára nagy lehetőség, hogy támogatják a személyi ápolók felfogadását, illetve azok órabérét. Mindezt abban az esetben, ha a kérelmező havi jövedelme nem haladja meg az 556,14 -t (körülbelül 150 000 Ft). Ekkor az ápoló 2,58 -t (azaz 697 forintot) kap.
Ilyen jellegű segélyezés a szállítási támogatás, azoknak a személyeknek, akik nem rendelkeznek saját autóval. Összege 94,58 /hó (azaz 25 537 Ft/hó), melynek felhasználását mindig számlával kell igazolni. Akik rendelkeznek személygépkocsival, autóüzemeltetési költségkompenzáció adható (30,96 /hó, azaz 8 360 Ft/hó). Még két támogatási formáról kell szót emelni. Az egyik az úgynevezett ruha, cipő vagy bútorkopásra nyújtott támogatás, feltéve, ha az illető olyan segédeszközt használ, ami azt előidézi. A másik a speciális diétát igénylő betegek megsegítése, amely jelenleg 34,41 /hó, azaz 9 291 Ft.
Civil szervezetként
Egyesületünk, mint polgári társulás csak a Városi Hivatal által kiírt pályázatokra adhatunk be kérelmet működési költségeink finanszírozásához, természetesen igyekszünk minél több szponzort megkeresni, de ez mostanában nagyon nehéz. Emellett nekünk is lehetőségünk van rá, hogy beregisztrálhassunk az adó 2%-át gyűjtő szervezetek közé, ezáltal újabb pénzügyi segítséget nyerve.
Takács Éva
Sportinvalid Klub
Királyhelmec
***
Románia a fogyatékossággal élők szemszögéből
(Marosvásárhely)
Budai Józseffel hazánkba látogatásakor beszélgettünk a romániai mozgáskorlátozottak helyzetéről. Az elhangzottakat itt olvashatják.
Arról beszélgettünk, hogy Marosvásárhelyen az akadálymentesítés előrébb jár, mint Sárospatakon.
Ez az én szerény véleményem. Sárospatakon kevés helyen tapasztaltam az akadálymentesítés jelét. Érdekesnek találtam, hogy a múzeumnál sincs megoldva a mozgássérült személyeknek a parkolás. Van ott egy hatalmas hely, de nincs egy kijelölt parkolóhely sem, csak a katolikus plébániánál.
Ha jól tudom, járt már Magyarországon máshol is. A két ország tekintetében is ez a véleménye?
Romániában is még elég papucsban járunk e téren, de már sok előre haladás van, főleg az új épületek, vagy új kft-éknél. Ott elég szigorúan meg van határozva, mert különben nem kaphatják meg a működési engedélyt. Ezek viszont olyan dolgok, hogy jártam Olaszországban is, Brüsszelben is, ott sincsen minden rendben, úgyhogy ez világviszonylatban is így van. Még sok évnek el kell telnie, hogy az akadálymentesítés valóban megvalósuljon.
Beszélgetésünk során említette, hogy az akadálymentesítés használhatósága az új épületeknél rendben, de az állami hivataloknál nem teljesen.
Ez így van. Szóval azok, akiknek példát kellene mutatniuk, azoknál nincs megoldva szerintem. Ez meglehet a mi hibánk is, és a ti hibátok is. Olyan kapcsolatunk van a vezetéssel, a felelősökkel, hogy talán nem merjük szóvá tenni, és így felületesekké válnak.
Romániában milyen törvények vonatkoznak erre, illetve általában a mozgássérültekre és jogaikra?
Romániában is vonatkozik ránk külön törvény, a 448. számú, mely 2006-ban lépett hatályba.
Azóta természetesen minden évben egyszer kétszer módosítják, valamilyen okból kifolyólag. Leginkább a pénzügyi dolgoknál történt most módosítás, mivel eléggé bonyolult anyagi helyzetben van az ország, mint ahogy Magyarországon is. Nálunk is próbálnak lefaragni az anyagi támogatásokból.
Nálunk ez a 448-as törvény az 1§-tól egészen a 7§-ig csak a mozgáskorlátozottak jogállásával, jogaival foglalkozik. Ez mindent tartalmaz, amire jogosultak, azonban a törvény nem csak a mozgáskorlátozottakra vonatkozik, hanem a hátrányos személyekre általában. Itt elég részletesen meg van határozva, hogy milyen joga van a nem látónak, vagy siketnémának, vagy mozgássérültnek. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy semmilyen törvény nem tökéletes, lehet azokat módosítani, de mindig vannak olyan cikkelyek, amelyek kevésbé elfogadhatók. Reméljük, hogy a politikai osztály egyszer majd megoldja. Legfontosabb dolog, hogy a civil szervezetek mindig vegyék fel a harcot, hogy a törvény minél megfelelőbb legyen. Gondolom ez így működik nálatok is, emellett elfogadom, hogy ezek nálatok sokkal jobban rendbe vannak téve. Aztán, hogy mennyire lehet érvényesülni velük, azt csak ti tudjátok. Nálunk elfogadható ez a 448-as tv.
Milyen anyagi támogatást nyújt az állam egy mozgássérültnek?
Nálunk korábban a sérülteket első, másod és harmadfokú csoportba sorolták, de az elnevezések változtak, ma már súlyos hátrányos helyzetű, kevésbé súlyos hátrányos helyzetű és hátrányos helyzetű csoportok léteznek. Az anyagi támogatások összegében nagy a különbség, a hátrányos helyzetűnek (harmadfokúnak) nagyon kevés, csak 38 lej, a súlyos hátrányosnak pedig 293 lej a támogatása. Emellett a súlyos hátrányos helyzetűeknek szociális gondozót utalhatnak ki, vagy igényelhet. Itt nagy problémák adódnak, mert rengeteg hátrányos személynek biztosítottak szociális gondozót a helybeli hivatalok, de a költségvetést nagyon lecsökkentették, és kénytelenek voltak a gondozókkal a munkaszerződéseket felbontani. A szociális gondozók hónapokon keresztül nem kaptak fizetést, úgyhogy végül sok hátrányos személy egyedül maradt. Így elég súlyos helyzetbe hoztak több 10 000 embert, hogy ezt hogyan oldják majd meg, még nem tudni. Mi kértük a hatóságokat, hogy ne engedjék a hátrányos helyzetűeket gondozó nélkül, de sajnos nem sikerült eredményre jutnunk.
Segédeszközhöz mennyire lehet hozzájutni, milyen segédeszközöket támogat az állam?
A biztosítóházon keresztül kérhetünk támogatást a segédeszköz beszerzésre. Minden sérült személy, igényelhet például szobai kerekesszéket, de elektromos kerekesszéket nem. Támogatják továbbá a különböző járóeszközöket (járókeretet, mankót, stb.), és bizonyos ortopédiai készülékekre is igényelheti a biztosítóháznak a támogatását. Egyes esetekben 100%-os a támogatás, más esetekben a biztosítóház az eszköz 80%-át fizeti, 20%-át a kérelmezőnek kell kifizetnie.
Mi a helyzet a sérültek oktatásával, nappali oktatásával?
Az oktatás kérdése is elég komplikált, mert 89 előtt voltak speciális iskolák különböző sérülteknek, de sajnos ezek javarésze felszámolódott. A speciális szükségletű tanulókhoz, a törvény szerint, az első és negyedik osztály között, kötelező a tanítónak házhoz mennie, de ez nem mindig történik így. Aki 5-8 osztályos korcsoportba tartozik, annak iskolába kellene járnia, de az, az iskola igazgatóságától függ, hogy mennyire fogadják be, meg tudják-e szervezni a sérült személyt oktatásban való részvételét. A felsőfokú oktatásban, gimnáziumban, egyetemen még hátrányosabb, még nehezebb a helyzete. Tudok olyan eseteket, hogy bementek az egyetemre, és annyira nem voltak hajlandók, hogy a tantermet a földszinten biztosítsák. Ismerek olyan kislányt, akit az anyja nap, mint nap karban vitt fel az egyetemre, a tantermekbe, így sikerült elvégeznie, habár a törvény másképp szól. A nem látók és nem hallók speciális iskolái ugyanakkor működnek. Ennek a két csoportnak az a nagy előnyük, hogy egy nagyon erős szervezet áll mögöttük Romániában, főleg a nem látóknak. Közülük nagyon sokan jutnak be a parlamentbe, befolyásos emberek, akik kiharcolják jogaikat.
A foglalkoztatás terén is hasonló a helyzet?
Igen, a foglalkoztatás is nagy hátrányban van, mert vannak ugyan olyan személyek, akik el tudnak helyezkedni felkészültségük és képzettségük révén, ők érvényesülnek, de tudjuk, hogy vannak személyek, akiknek felkészültségük minimális, vagy egyáltalán nincs. Őket kevésbé foglalkoztatják a cégek, habár erről is szól a 448-as törvény, aminek a 77-es és 78-as cikkelyében úgy fogalmaznak, hogy minden cégnél, a katonaságot és tűzoltóságot kivéve, ahol több mint 50 embert foglalkoztatnak teljes munkaidőben, kötelesek 4%-ban hátrányos személyt alkalmazni.
Marosvásárhelyen és a megyében megpróbáltam tenni azért, hogy betartsák a törvényt, ami kevés sikerrel járt. Például, vannak a nagy diszkont üzletek, a Reál vagy a Metro, akiket megkerestem és rákérdeztem, hogy hány hátrányos helyzetű személy van náluk alkalmazva, ugyanis vannak olyan telephelyeik, ahol 400-500 ember dolgozik. A válaszuk az volt, hogy a cég üzleti politikája kimondja, hogy csak 18-35 év közöttieket foglalkoztathatnak, tehát még idősebb személy sem dolgozhat náluk. Persze, ha nem tartják be ezt a szabályt, járulékot kell fizetniük az államnak. A járulékfizetés alól felmentést jelenthet, ha azok a cégek, akik megváltozott munkaképességű személyeket alkalmaznak, engedélyt kérnek, és védett céggé minősítetik magukat. Egy ilyen védett céget alakítottam én is, ami már 91-től működik, de csak most májusban kaptam meg az Egészségügyi Minisztériumtól az engedélyt és az igazolást. Ilyenkor az a követelmény, hogy a munkavállalók 33%-a megváltozott munkaképességű legyen, amit papírral kell alátámasztani.
A cégek, ha nem akarják fizetni ezt a járulékot, kérhet szolgáltatást, vagy egyes termékeket védett cégektől. Miért döntöttem úgy, hogy legyen egy védett cégem?
1988-ban én a rokkantak szövetkezeténél dolgoztam a könyvelési osztályon, akkoriban a szövetkezetnél több mint 60%-a az alkalmazottaknak valamilyen sérüléssel rendelkezett. Rengeteg ismerősöm, kollégám van, akik nyugdíjba mentek, de még tudnának dolgozni. Ezért gondoltam úgy, hogy alapítani kellene egy kft-t, ahol lehetőséget kapnának, akár bedolgozói viszonyban is a munkára. ezáltal hasznossá válnának a környezetük számára. Emellett bizonyos pénzforráshoz jutnak, és jobban fenn tudják tartani magukat.
A fiataloknak milyen lehetőségük van a sportolásra, szórakozásra?
Most már minden hátrányos helyzetű személy, hogy ha valamilyen egyesülethez tartozik, akkor az egyesület programjain keresztül, ha az szervez sportrendezvényeket, kulturális rendezvényeket lehetősége van a kikapcsolódásra. A már többször emlegetett törvény magába foglalja, azt, hogy például egy sérült Romániában, ingyen mehet múzeumba, kiállításokra, sportrendezvényekre, kulturális rendezvényekre, és színházba. Utóbbi feltétele, hogy jelentkezzen be.
Egy általános programra elég, ha felmutatjuk azt az igazolványt, amit a hivataltól kapunk. Ezt a fényképes igazolványt minden olyan személy megkapja (hat hónapra, 12 hónapra, vagy végleg), aki sérültté van nyilvánítva.
A színházi előadásoknál, kabaréknál, mindig a szervezőknek kell először telefonálni. Ilyenkor meg kell kérni őket, hogy próbáljanak úgy helyet kialakítani, hogy menne egy csoport, mondjuk öt vagy tíz kerekesszékes. Ekkor elmondja, hogy csak négy kerekesszékes, és két-három székes fogadására van lehetőségük, ezt mi tudomásul vesszük, és annyian fogunk elmenni.
Itt nálatok, a múzeumi tapasztalataim alapján, nem úgy működik, mint nálunk. Ahogy elmondta, Magyarországon is ingyenes a múzeumi belépés, a múzeumban mégis csak kedvezményt adtak.
Romániában a sportrendezvényekre is ingyen mehetünk, ilyenkor egy az egyben kikövetelem, hogy a nézőtérre akadálymentesen is be lehessen jutni, valamint hogy megfelelő helyet biztosítsanak a leülésre, kerekesszékes elhelyezkedésre. Ekkor felhívom a figyelmüket, hogy ezek a követelmények már bizonyos alapokra le vannak fektetve, és a futballszövetségnek van egy alapszabálya ? Romániában és Magyarországon egyaránt -, amelyik leírja a működési és rendezési feltételeket.
Nálunk most járnak le azok a határidők, 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben, amiket alkalmaznia kell egy cégnek, lehet az szociális egység, sport vagy kulturális. Nálunk a legnagyobb rendezvény mindenesetre, a minden év első szombatján rendezett, a civil szervezetek napja. A szervezetek felvonulást rendeznek. Azon a napon, több mint 100 szervezet vonul fel Marosvásárhelyen.
Arra milyen lehetőségük van, hogy a sérültek versenyszerűen sportoljanak?
Nálunk kevésbé van lehetőségük, az egyesületnek nincs olyan felszerelése, támogatottsága. Általában viszont van, hiszen két olyan civil szervezet is van, amelyik sporttevékenységgel foglalkozik. Emellett vannak olyan egyesületek, ahol a sportolás is alapszolgáltatás, és rendszeresen mozoghat, aki igényli.
A Reumker cég például kezelési és sporttevékenységgel is foglalkozik. Ott díjmentesen hozzáférhet bármelyik sérült a szolgáltatásokhoz, elég csak egy papírt bemutatnia, hogy bizonyos fizikoterápiás kezelésekben részt vehet, illetve ez esetben igényelheti a sport lehetőség feltüntetését is ezen az igazoláson.
***
FOGYATÉKOSSÁG ÉS A MAI MAGYAR TÁRSADALOM
A fogyatékosság megközelítése során már a fogalmak használatának problematikája az első, amivel találkozunk. Hogyan nevezzük? Sérült?, ?fogyatékos?, ?fogyatékossággal élő?, ?korlátozott, akadályozott?, tapasztalati szakértő?, speciális szükségletű?, ?eltérő fejlődésű?, ?megváltozott munkaképességű?, ?hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű?, ?beteg? és még sorolhatnánk az elnevezéseket, melyeket a különböző irodalmak, maguk az érintettek és az utca embere használ. A nehézség forrása, hogy az elnevezések szükségszerűen kirekesztők, az érintettek számára sértőek lehetnek. A személyiség működése szempontjából nem egészséges, ha a csoport, amihez tartozunk, ami az identifikációnk alapja, hiányosságainkon alapul. A vita tehát nagyon is ésszerű, bár nehezen kezelhető, hiszen a cél a közösségekbe való bevonás, integráció, ehhez ismerni kell a speciális szükségleteket, melyeket csoportokhoz kötünk
A fogyatékosság megközelítésére több modell is létezett: az orvosi modell, a szolidaritási modell, a társadalmi modell. Az orvosi modell a fogyatékosságot betegségként, a fogyatékossággal élő embert pedig betegként kezelte. A szolidaritási modell a fogyatékossággal élő embereket intézményekben, távol az ép emberektől helyezte, ? nem hagyjuk őket éhen halni, megfagyni, de nem egyenrangúak? A társadalmi modell lényegét a társadalmi hátrány felőli megközelítés jellemezte, amelynek kompenzálása a társadalom kötelezettsége a társadalom mindenkori anyagi forrásainak függvényében (amely jellemzően mindig kevés). Ezek mellett jelent meg egy új szemléletet tükröző megközelítési mód, az emberi jogi megközelítés, amely azt tartalmazza, hogy a fogyatékos ember számára ugyanazokat az emberi jogokat kell biztosítani, mint bárki más számára. Ezeknek az egyenlő jogoknak pedig az élet valamennyi területét le kell fedniük.
A fogyatékos emberek csoportja nem homogén csoport, eltérő fogyatékossági típussal, eltérő súlyossággal, eltérő társadalmi háttérrel, státusszal rendelkeznek. A fogyatékosság tovább súlyosbítja az esetlegesen meglévő hátrányos helyzetet, ugyanakkor a hátrányos helyzet akár lehetetlenné is teheti a fogyatékos emberek esélyegyenlőségi törekvéseit.
Nem volt Magyarországon szervezett és összefogott fogyatékos ügyi politika, hanem szociális támogatások és kedvezmények léteztek a különböző fogyatékossági csoportok számára. Így például gépkocsi szerzési támogatás, lakás-akadálymentesítési támogatás, vakok személyi járadéka, rokkantsági járadék és rokkantsági nyugdíj, közlekedési támogatás. Ezek mellett az építésügyi szabályozás tartalmazott egy apró kitételt, amely előírta, hogy a lehetőség szerint akadálymentesen kell építeni, de egyéb konkrét szabályt, előírást azonban nem adott.
Életkilátásaikat, esélyeiket, társadalmi gazdasági aktivitásukat erősen befolyásolja a szociális környezet, amibe születnek és élnek. Meghatározza a fejlesztésüket, iskolai tanulmányaikat, foglalkoztatási esélyeiket és így az önálló életvitelük kialakítását is. A szülők iskolázottsága, a társadalmi csoporthoz való tartozása hogyan befolyásolja a fogyatékos gyermek életesélyeit ? sokat kutatott terület, hasonlóan a családok szociális helyzetéhez.
A vidéken, kistelepüléseken élő családok csak különlegesen nagy, illetve speciális gondozási szükségletet igénylő fogyatékos gyermek esetében mondanak le a gondozás jogáról. Ennek jellemző következménye, hogy a bentlakásos gyermekintézmények felvétele csökkent, főként állami intézményekből érkeznek hozzájuk lakók, illetve a súlyosan halmozottan sérült gyermekek speciális eszközöket és egészségügyi személyzetet igénylő ellátására helyeződött a hangsúly az elmúlt időszakban.
A speciális és az általános szolgáltatásokhoz és ellátásokhoz való hozzáférés (ez a fejlődés, alkalmazkodás lehetőségeit jelenti) nagymértékben függ attól, hogy milyen településtípusban él a fogyatékos személyt gondozó család. Minél kisebb a település, annál nehezebb a speciális szolgáltatások elérése (pl. korai fejlesztés, fogyatékosságnak megfelelő gyógypedagógiai szolgáltatás, konduktív terápia stb.), családok tájékoztatása, megfelelő információval való segítése, érdekvédelme.
Az iskolarendszerből kikerülve az alacsony foglalkoztatottsági szint miatt a kistelepüléseken élő fogyatékos személyek elhelyezkedése szinte esélytelen, miközben az állami támogatás folyamatos, megbízható jövedelemforrást jelent számukra és családjuk számára, szemben a jövedelemmel nem rendelkező munkanélküliekkel. A nappali ellátás az idősek, pszichiátriai betegek és értelmi sérültek számára épült ki, nagyon csekély az egyéb fogyatékossági típus esetében. A munka-rehabilitáció ebben a formában biztosítható lenne az egyéb súlyos fogyatékossággal élő személyek számára is.
A fogyatékosüggyel kapcsolatos változás az 1990-es évek második felében kezdődött. A jogalkotás területén több lépés is történt. Megjelent az új építési törvény és annak végrehajtási rendelete, amely tartalmazta az akadálymentes építészet minimális követelményeit. A közhasznú szervezetekről szóló törvény előmozdítja, hogy a fogyatékossággal élő emberek szervezetei anyagi kedvezmények birtokában teremthessék meg tevékenységük anyagi bázisát. A Polgári Perrendtartás törvénymódosítása felhatalmazza a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteit, hogy bíróság előtt képviselhessék a sérült embereket jogaik érvényesítése érdekében.
Az 1998-as év mérföldkő a hazai esélyegyenlőséghez vezető úton. Márciusban a Parlament egyhangúlag elfogadta a Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt, amelyet évekig tartó, széles körű előkészítő munka előzött meg. Ezen törvény létrejöttével teljesen új folyamatok indultak be a magyar jogalkotásban, illetve a szemlélet és a gondolkodásmód változásában. Jelenleg a hatályos magyar jogszabályok teljes köre még nem felel meg ezen törvényben megfogalmazott céloknak és alapelveknek, de ezeknek a jogszabályoknak a száma és köre is folyamatosan bővül. Álljon itt példaként a következő néhány fontosabb jogszabály, amelyek már ennek a törvénynek a szellemében készültek. Így az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről, valamint a 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet az országos településrendezési és építési követelményekről.
A fogyatékosság vizsgálódásában nem elhanyagolandó kérdéskört alkot az integráció és az ahhoz kapcsolódó fogalmak értelmezése.
A jogszabályalkotáson túlmenően az állami szervezetben az 1998. évi, fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt követően a fogyatékosügy is szerepet kapott. 1999-től helyettes államtitkári szinten foglalkoztak a témával, majd ezt követően minisztériumon belül alakult fogyatékosüggyel foglalkozó önálló főosztály is.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékossággal elő személyt megillető jogok tárgyalása során négy területet emel ki, amelyek az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok sokaságát lefedik. Ez a négy terület a következő:
- az akadálymentes és biztonságos környezethez való jog,
- a közérdekű információkhoz, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés joga,
- a fogyatékossággal élő személyt az információs társadalmi szolgáltatások igénybevételekor is megilleti az információs esélyegyenlőség,
- a megfelelő támogatószolgálat igénybevételéhez való jog.
Emellett a törvény a mindennapi élet öt területét nevezi meg, mint az esélyegyenlősítés során fontos területet. Ezek a törvény általi sorrendben a következők:
- egészségügy
- oktatás és képzés
- foglalkoztatás
- lakóhely
- kultúra, sport.
Fontos szemlélete a törvénynek, hogy a fogyatékosságot nem betegségként említi, hanem különleges élethelyzetként kezeli, ahol az embernek más, különleges szükségletei vannak, amelyek a személy élethelyzetéből adódnak. Hiányzik azonban a szabályozásából a szabadidő, a kultúra és a művészet ?űzéséhez? való jog szabályozása, mivel a kultúra és a sport terén központi helyet foglal el a szolgáltatást nyújtó építmények akadálymentessége, azonban nem rendelkezik a kulturális, művészeti tevékenység támogatásáról.
Az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény megalkotása során a jogalkotónak a célja az volt, hogy egységes fogalomhasználat, valamint megfelelő és hatékony jogvédelmi és eljárási rend alakuljon ki erre a területre. Nem csupán a fogyatékossággal élő emberek esetében követeli meg az egyenlő bánásmódot és a diszkrimináció tilalmát, hanem valamennyi, a törvényben védett tulajdonsággal rendelkező egyén és csoport számára biztosítja azt.
A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 2001-ben történt módosítását követően már külön is nevesíti a fogyatékos állapotot és megfordítja a hátrányos megkülönböztetésből fakadó bizonyítási terhet. Így már a munkáltatónak kell bizonyítania azt, hogy nem történt hátrányos megkülönböztetés, nem pedig a munkavállalónak, hogy hátrányosan megkülönböztették. Ezáltal a munka törvénykönyve már a fogyatékossággal élő személyek szempontjából lényeges rendelkezéseket is tartalmaz, amelyeknek alapja a diszkrimináció tilalma. Tilos tehát hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkaviszonnyal kapcsolatosan, valamint a munkaviszony létesítését megelőző, elősegítő eljárás során. Előfordulhat azonban pozitív elbírálás is, ami azt jelenti, hogy azonos feltételek fennállása esetén előnyben részesítési kötelezettsége van a munkáltatónak.
A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény legfontosabb pozitívuma, hogy szemléletében nincs képezhetetlen gyermek. A fogyatékossággal élő gyermek is tanköteles. Ha tankötelezettségét nem képes állapotánál fogva teljesíteni, akkor a tankötelezettség különböző speciális foglalkozásokon teljesíthető. Rendkívül fontos a korai fejlesztés megvalósítása a fogyatékossággal élő gyermekeknél. Nagyon kedvező az a megállapítás is, hogy a fogyatékossággal élő gyermek integráltan, ép társak között járhat óvodába, iskolába, ha ez a gyermeknek előnyére válik. A fogyatékossággal élő gyermekek jelentős része azonban csak speciális intézményben képes megfelelő előmenetelt elérni. Az ilyen speciális intézmények rendszerének létrehozására a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény határidőként 2005. január 1-jét tűzte ki.
Integráció vagy/és szegregáció
Minden társadalmat minősít, hogyan bánik az elesettjeivel, a társadalmi fejlődés során milyen lehetőségeket kínál az esélytelen, önmaguk erejéből felszínen maradni képtelen tagjai számára. Közösséget vállalva velük megosztjuk egymással életterünket, javainkat, tevékenységeinket, vagy alapvető kötelességünket teljesítve ugyan, de elkülönítve, szükségleteiket kielégítve támogatjuk életben maradásukat. A kirekesztettségben szocializálódó fogyatékosok maguk is szívesebben választják a saját fogyatékos csoportjukon belüli életet, mint a társadalom többségi részével való, problémákkal teli és konfliktusokkal terhes integrációt.
Az iskola az integráció legalapvetőbb színtere, feladata a gyermekek és a fiatalság képzése, s mint ilyen az egész társadalommal kapcsolatban van. A képzés az adott társadalom kulturális valóságával való találkozás, kulturális részvétel. Pedagógiai megalapozottsága teszi oktatássá, a didaktika az oktatás megvalósításának művészete, és így válik a hatékony és eredményes fejlődés elősegítőjévé. A képzési tartalmak között ezért nem lehet különbség a többségi és az eltérő tantervű iskolák között. Hibás az a gondolkodás, hogy más tematika szükséges. Nincsen ép és fogyatékos kulturális valóság, a didaktika hivatott áthidalni az egyéni eltéréseket. Meg kell vizsgálni, hogy az oktatási folyamat tervezése során ténylegesen egyéni szintű-e az oktatás. Támogatni kell a pedagógusokat abban, hogy legyen didaktikai készségük arra, hogy a tanulás, mint pozitív érzelmi viszony, megfeleljen az adott személy fejlődési szintjének. Ha ez megvalósul, és megfelelő körülményeket is biztosítunk az oktatási intézményeknek, már nem kell beszélni integrált oktatásról, csak oktatásról.
A magyar statisztikai adatok a következő szomorú képet mutatják:
A látáshibás személyek aránya az óvodáskori 5 ezrelékről 17 éves korra már
25 ezrelékre (2,5%) emelkedik. Ez a folyamat a felnőttkorban tovább folytatódik,
s időskorban hihetetlenül felgyorsulva akár a teljes vakságig elvezet. A halláskárosodás az óvodáskorúak körében 7-8 ezrelék, ami 17 éves korra
9-10 ezrelékre (1%) nő, időskorban pedig az emberek ? különösen a férfi populáció
? szinte kivétel nélkül halláskárosulttá válnak.
? Ami a mozgáskorlátozottságot illeti, úgy becsülik, hogy minden 10. ember
valamilyen mértékben mozgássérült. A női népességben ennél magasabb az
arány, különösen időskorban.
A négy részből álló államháztartás három alrendszere is érinti a fogyatékossággal élők élethelyzetét, nevezetesen a központi költségvetés, a társadalombiztosítás és az önkormányzatok. Az államháztartás bevétele hozzávetőleg 46 százaléka származik a gazdálkodó szervezetek és a költségvetési szervek befizetéséből, a másik 54%, tehát több mint fele közvetlenül a lakosság adóiból, illetékeiből folyt be. Ezek a befizetések (adók és járulékok) nyújtanak fedezetet többek között a fogyatékossággal élők életvitelének finanszírozására is. A fent említett alrendszerek közül az oroszlánrész természetesen a társadalombiztosítást terheli, elsősorban a rokkantnyugdíjak folyósításával.
Ismerve azonban az ország nehéz helyzetét, még ez a tehervállalás is figyelemre méltó eredmény. Előreláthatólag a magyar államháztartás viszonylag hosszú ideig nem lesz olyan helyzetben, hogy nagyvonalúbb ellátást biztosítson. Ugyanakkor az is sajnálatos tény, hogy a rokkantasított emberek jelentős hányada ? férfiak egynegyede ? a rokkantosítás évét követő öt éven belül elhalálozik. A női
rokkantaknál hét éven belül hal meg az állomány egynegyede. Ily módon kissé cinikusan fogalmazva nincs módjuk megvárni azt az időt, amikorra talán a magyar közpénzügyek helyzete érdemben javulna?
A korai halálozás egyik oka maga a rokkantasítást eredményező fogyatékosság, de legalább ilyen mértékben járul hozzá a csökkentértékűség tudata, illetve a tevékenység, a tevékeny életvitel hiánya. Ez utóbbi kettőn a jelenlegi gyakorlat nemigen tud segíteni. Alapvetően más szemléletmódra és gyakorlati megoldásokra lenne szükség. Olyanra, amely mind az egyénnek, mind a társadalom egészének megfelelne. Még a 67%-os szintet elérő vagy akár azt meghaladó mértékben csökkent munkavégző képességgel rendelkező ember is képes értelmes, értékteremtő tevékenységre.
Rehabilitáció, habilitáció
A rehabilitáció a fogyatékossággal élők ellátásának legdodonaibb mágikus szava. Elvileg valami olyasmit jelentene, hogy bizonyos képességek elsajátítása, megerősítése révén a fogyatékos emberek képessé válhatnak valamire, amire korábban nem voltak képesek. A szó attól vált mágikusan semmitmondóvá a hazai gyakorlatban, hogy mindent is jelent, meg semmit sem jelent. Sokan úgy beszélnek a rehabilitációról, mint valamilyen, a fogyatékosságot eliminálni, felszámolni, megszüntetni képes csodaszerről, ami eleve önellentmondás, hiszen fogyatékosságról éppen akkor beszélünk, amikor a képességek romlása tartós, visszafordíthatatlan. Másfelől viszont alig esik szó arról, hogy rehabilitációként ki, mikor, milyen képességekre tehet szert ? olyanokra, amelyeknek korábban nem volt birtokában.
Az Európai Unióban a megváltozott munkaképességű embereknek mintegy 40-42%-a dolgozik, Magyarországon körülbelül 8%-uk. Magyarországon is nagy szükség lenne kormányzati támogatási rendszerre, amely ösztönözné a munkáltatókat, hogy korlátozott munkavállalási képességű embereket alkalmazzanak. A nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatás költségei kétharmaddal alacsonyabbak, mint a védett foglalkoztatásé, így lényegesen több ember számára lehetne munkahelyet teremteni.
Az akadálymentes környezet
A mozgássérültek foglalkoztatásának alapfeltétele, hogy a munkahelyek kialakítása akadálymentes, vagyis kerekesszékkel is bejárható legyen. A kutatás során rákérdeztünk arra, hogy az adott épület akadálymentesen megközelíthető-e mozgássérültek számára. A válaszadó szervezetek fele ítélte akadálymentesnek az épületét. A szervezetek fele elismerte, hogy lehetőségük sincs a mozgássérülteknek arra, hogy akadálymentesen megközelítsék az épületet, vagyis hogy reális esélyük legyen a munkavállalásra.
A látás-, hallás- és mozgássérültek a sérülés csökkentésére, illetve az azzal való együttélésre különböző gyógyászati segédeszközökre szorulnak. Az olcsóbb kivitelű segédeszközök állandó viselete számos problémát okoz, például annyira megviselheti a segédeszköz használóját, hogy inkább lemond a segédeszköz folyamatos használatáról. Nem is érthető, hogy mi ért nem ír ki pályázatot a biztosító olyan olcsó készülékek gyártására, amelyek alkalmas a mostani igények kielégítésére. Akár úgy is, hogy ezeket a készülékeket fogyatékos, csökkent munkaképességű vállalkozók, munkavállalók készítenék.
A fogyatékos, csökkent munkaképességű emberek foglalkoztatása egyrészt nemzetgazdasági, makrogazdasági szemszögből nézve is rendkívül fontos, illetve vonzó lehet mikroszinten megfelelő ösztönzők esetén a vállalkozóknak is, másrészt az egyéneknek sem közömbös, hiszen az életkilátásaik, a várható élettartamuk a foglalkoztatással jelentősen meghosszabbodik, és talán ez a legfontosabb, hiszen szoktuk idézni, hogy a legfőbb érték az ember. Jó lenne, ha így is gondolnánk.
Részvétel a társadalmi folyamatokban, önérvényesítés, befogadás
A fogyatékos szerep sokkal súlyosabb állapot és alacsonyabb státus, tehát a hozzá fűződő külső és belső szerepelvárások is mások. Tipikus velejárója az emberi státus teljes vagy végleges elvesztése és a másodrendű állampolgárság pozíciója. A veleszületetten fogyatékos személyek kisebb részt vállalnak az önérvényesítés, érdekvédelem területén, ami azt mutatja, hogy a szocializációjuk során kisebb jelentőséget kap az önérvényesítés eszközeinek elsajátítása, mint ép társaik esetében. A fogyatékos személyeknek nagyobb teret kell kapniuk az életüket érintő döntések meghozatalában. Sajnos a jelen gyakorlat még nem ebbe az irányba mutat. Sokszor nélkülük döntünk, helyettük gondolkozunk, kitaláljuk, hogy mi jó nekik. Az a célunk, hogy minél önállóbban legyenek képesek élni, döntéseket hozni. Életkoruk előrehaladtával ezt el is várjuk tőlük. Hibás az a szülői magatartás, amely nem képes elengedni a gyermekét, nem hagyja önállóvá válni. A fogyatékos embereknek ugyanerre van szükségük, jóllehet az önállóságnak vannak fokozatai. A támogatást is a szükségletekhez igazítva határozzuk meg. Teret adunk, segítünk a döntések során, támogatjuk az elképzeléseket, bátorítjuk a vágyai megvalósításában. Ehhez azonban lehetőségekkel kell rendelkezni, választani csak alternatívák között lehet, tehát különböző lehetőségeket kell kínálni. Ekkor már megkérdezhetjük, hogy mit is akar, és azt hogyan szeretné megvalósítani. Az önállóság, önrendelkezés az ép emberek körében életkori elvárás: a serdülőkorban kiharcolják, a felnőttkorban el is várjuk tőlük. A fogyatékos emberek esetében a fogyatékosság jellegétől függően ez máshogy történik.
A hazai gyakorlatban a fogyatékosság kérdésének kezelése során még nem sikerült egységesen megvalósítani a szociális gondoskodás tradicionális értékeit sem, küzdünk a kirekesztés, az előítéletek ellen, miközben a világ és a szakmaiság ennél már többet vár tőlünk.
Mindenki számára jól érzékelhető, hogy országunkban jelenleg nem érvényesül az egyenlő hozzáférés elve. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, sok-sok területen kell még változtatni. Ezek egy része anyagi lehetőségeink által behatárolt, a másik része pedig a társadalomban kialakult ellenérzések, nemtörődömség és hozzá nem értés megváltoztatását igényli, ami hosszú időbe telik. Hogy a pénzhiány ne korlátozza a környezetünk fejlesztését, a gazdaságunkat kell fellendíteni, amihez hozzátartozna a munkaképes fogyatékos emberek alkalmazása is a nekik nyújtott segélyek helyett. Ehhez viszont előbb a társadalomban kell komoly szemléletváltást elérni mindez azonban csak akkor sikerülhet, ha a fogyatékos emberek minél nagyobb számban vesznek részt a mindennapok tevékenységeiben. A többségi társadalom így megélné és megértené, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint a többiek, rendkívüli értékkel bírók, szorgalmasak, lusták, átlagosak stb. Közösségben való jelenlétük elengedhetetlen alapja és feltétele az akadálymentes környezet, közlekedés és munkahelyek biztosítása. A társadalmi integrációt segítené az iskolai együttképzés is, de nem fejetlenül, hanem átgondolva, hallgatva a szakemberek tanácsaira, körülnézve a világban, és alkalmazva azokat a módszereket, amelyek az ezen a területen előttünk járó országokban sikerhez vezettek. És nem szabad egyetlen embernek sem hátradőlve megpihennie mindaddig, amíg az egyenlő hozzáférés nem valósul meg teljes körűen. Nagyon nagy szerepe lehet ebben az átalakulásban a médiának, amely ? addig, amíg a sérült emberek nem tudnak nagy számban (minden 10. ember ilyen) megjelenni a közös élettérben bemutathatná azon keveseket, akik szerencséjüknek, habitusuknak köszönhetően már bizonyították, hogy igenis lehet egyenlően élni, ha a környezet is úgy van kialakítva. Közvetíteni kell a többségi társadalom felé az üzenetet, hogy a prioritások megváltoztatásával lehetőséget biztosíthatnak a 10% kisebbségnek is az emberi élethez.
A fogyatékossággal élők oktatása
Az oktatásban megnyilvánuló magatartásformáknak a téma szempontjából érdemes kiemelt fontosságot tulajdonítani, a fogyatékossággal élők számára ugyanis legalább olyan fajsúllyal bír, mint az egészségügyi rehabilitáció. Másként fogalmazva: az orvosi szempontok mellett a tanulás a rehabilitáció legfontosabb eszközének számít.
Új infokommunikációs lehetőségek: segítőeszközök és szoftverek
A fogyatékossággal élők oktatásához szorosan kapcsolódnak mindazon infokommunikációs lehetőségek, amelyek a célcsoport számára lehetővé teszik, vagy megkönnyítik az információhoz való hozzáférést. Ma még kevesen tudják, hogy a fogyatékos emberek kiegészítő segítőeszközökkel ugyanúgy képesek a számítógép használatára, mint az épek. Ezek lehetnek hardver vagy szoftver eszközök is.
Míg a vakok számítástechnikai oktatása és eszközhasználata korábban csak fikcióként létezett, jó egy évtizede már maga a valóság. Ez alatt az időszak alatt tudományos szakemberek és maguk az érintettek közösen tesztelték és építgették a számítástechnika vakokra szabott, különleges világát, így az ezredfordulóra szinte minden ? az ép látókéhoz hasonló infrastruktúra számukra is elérhetővé vált. A hangos számítástechnika kétségtelenül úttörő jellegű áttörést jelentett a vak és súlyosan látáskárosodott fiatalok továbbtanulása, későbbi elhelyezkedése és szocializációja szempontjából. Az integrált oktatásban részt vevő látássérült középiskolás diákok létszáma évről évre emelkedik. Bár nyilvánvaló, hogy részben pedagógiai, részben pedig gyakorlati szempontok miatt hiány mutatkozik ezen a területen, a kint tanuló diákok közvetlenül tapasztalják és élik meg az integrált oktatás előnyeit. Hazánkban a vakok és gyengénlátók számára meglehetősen nagy a kínálat, míg más fogyatékosságok kompenzálására kevésbé elterjedt az eszközök használata.
Látássérültek számára
Szemléltetőeszközök: speciális vonalzó, körző, Braille matematikai jelrendszer,
dombortérképek, optikai és elektronikus segédeszközök: nagyítók, távcsőszemüvegek)
Gyengénlátók számára tervezett elektronikus olvasóeszközök (olvasótelevíziók),
öregbetűs billentyűzet2 azoknak, akik nehezen tudják olvasni a szokásos méretet,
a billentyűzetre a szokványosnál 100%-al nagyobbak betűket nyomtattak.
A JAWS for Windows egy nagy teljesítményű képernyőolvasó program
vakok számára mely beépített beszédszintetizátora és hangkártyája segítségével
emberi hangon ?felolvassa? a számítógép monitorán megjelenő tartalmat. A
JAWS internetes böngészésre, levelezésre, szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre,
webfejlesztési eszközökhöz és adatbázis-kezelő programokhoz egyaránt használható.
A KeyRead (Junior ScreenReader) Ifjú Képernyőolvasó 26, egy egyszerű, de
sok mindent tudó képernyőolvasó, kezdő számítógép-felhasználó vakok számára
készült. Navigációs nyilak segítségével a képernyő egyes részei és a menüsor is olvasható.
Mindenféle programmal szövegszerkesztőkkel, böngészőkkel és egyéb
felhasználói programokkal is működik.
A Hal Képernyőolvasó? (Hal Screen Reader) a monitor valamennyi információját
beszéddé alakítja. Braille-kimenet is csatlakoztatható, a beszédtől és a
nagyítástól függetlenül.
Az IBM Honlap-Olvasó (IBM Home Page Reader) rendkívül gyors és könnyen
használható segédeszköz az internetes navigációhoz, mely beszédszintetizátor
segítségével logikusan és könnyedén értelmezi a weboldal teljes tartalmát
úgy, hogy hallhatóvá teszi a szöveget, képet, kereteket, grafikákat és ezek kapcsolatait.
Kognitív (emlékezet- és figyelemzavarban szenvedő) sérülteknek
Az IntelliKeys speciális billentyűzet a normál billentyűzetnél nagyobb
méretű, feleannyi különböző színű és mintájú gombbal, tanulási nehézségekkel
küzdők számára.
Egyéb segédeszközök
A halmozottan sérültek a számítógépet az egyéni szükségletekre adaptálva használják. Akik a hagyományos billentyűzetet és egeret nem tudják használni, speciális eszközökkel dolgoznak, úgymint:
- Speciális lábkapcsoló
- Speciális kapcsolódobozzal kiváltott billentyűzet
- Fejpántra erősített segédeszköz
- Könyökkel működtetett óriásbillentyűzet
- Ököllel görgethető óriásegér
- Egyetlen kapcsolóval irányítható játékos színező program
Az egyéb segédeszközök között meg kell említeni még a mindennapi élethez használatos segítő tárgyakat is, ezek azonban nem kifejezetten a kommunikációt, hanem sokkal inkább a teljesebb életvitelt szolgálják. Ilyenek: elektronikus szabályzást végrehajtó eszközök (világítás- és ventilátor szabályzó), távirányítós hívócsengő, hangadó környezetszabályozó egység, beszédkijelzős óra és lázmérő, természetesbeszéd-felismerő és távirányító, ability kapcsoló 32 stb. A segítőeszközök többségét néhány kivételtől eltekintve ma még csak külföldről lehet beszerezni, a hazai felhasználók anyagi lehetőségeihez képest rendkívül magas áron. Megjegyezném, hogy Magyarországon más uniós országokkal ellentétbe ezen eszközöket a társadalombiztosítás nem vagy csak kivételes esetben finanszírozza.
Érdekvédelem és képviselet
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét 1981-ben önszerveződéssel hozták létre, és 1998. évtől kiemelkedően közhasznú szervezetként végzi önként vállalt feladatait. Szövetségünknek 104 tagegyesület tagja, a tagegyesületek 801 helyi csoporttal és 201104 taggal rendelkeznek. Fő célunk a mozgáskorlátozott emberek sajátos szükségleteinek kielégítéséhez, szociális biztonságához, rehabilitációjához, személyes kiszolgáltatottság nélküli önálló életvitelükhöz és emberi, állampolgári jogaik valóságos érvényesüléséhez szükséges érdekeik képviselete, érvényesítése és védelme, ezen embereket tömörítő szervezeteknek összefogása, tevékenységük segítése, összehangolása, közösségi érdekeik érvényesítése, védelme, képviselete, az életvitelt segítő, támogató szolgáltatások szervezése és biztosítása, kulturális, művészeti, szabadidős és sporttevékenységek szervezése és támogatása. Munkánk kiterjed az állami feladatokból jogszabály által átruházott, illetve újszerű, a fogyatékos emberek számára új lehetőségeket biztosító közhasznú szolgáltatások megszervezésére, kialakítására és folyamatos biztosítására (lakás akadálymentesítési támogatás ügyintézése, a Sorstársi Információs és Tanácsadó Szolgálatok működtetése, a Gépjárműszerzési Támogatás elosztó Bizottságban közreműködés, Támogató Szolgálat üzemeltetése, Önálló Életviteli Központok működtetése). A Szövetség 2001-től az Oktatási, Továbbképző és Távmunka Intézetet felnőttképzési akkreditáció, ECDL vizsgaközpont, valamint 2 támogató szolgálatot, az alapszabályban foglalt feladatainak ellátáshoz 4 alapítványt hozott létre és 7 tagozatot, szekciót működtet. Havonta megjelenő réteglapunk a Humanitás (postai terjesztésben) és a belső terjesztésű Mozgalmi Értesítő.
Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ)
A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége röviden SINOSZ kiemelkedően közhasznú társadalmi, érdekvédelmi szervezet, a magyar siketek és nagyothallók hivatalos érdekképviseleti szerve. A Szövetség munkáját a siket és nagyothalló tagok határozzák meg. A Szövetség segítséget nyújt tagjai számára ? lehetőségeihez mérten ? a munkavégzéshez, tanuláshoz, szakmai képesítés megszerzéséhez, tanfolyamokon való részvételhez, szakköri tevékenységekhez. Lehetőséget biztosít a kulturális és sportéletben való részvételhez. Országos és helyi szervezeteiben klubokat működtet.
Szerkesztette: Bukta László és kollégái
Mozgássérültek Mezőkövesdi Egyesülete
Felhasznált irodalom:
Plenáris előadások
Dr. Botos József: Látás-, hallás- és mozgáskárosultak helyzete Magyarországon
Kele Mária: Fogyatékosság jog integráció
Pásztor Enikő Zolnai Erika: Fogyatékos személyek részvétele a társadalmi folyamatokban
Tardos Katalin: Társadalmi befogadás és felelősségvállalás a vállalati szférában
Tibori Tímea: Esélyegyenlőségi törekvések a sérültek/fogyatékossággal élők körében
A tudomány oldaláról
Hattyár Helga: A siketközösségek kialakulása
és néhány főbb jellegzetessége
Fogyatékossággal élve ? Az érintettek oldaláról
Dollenstein János: Az egyenlő hozzáférés kulcsa
Géczi Kinga: Integráció és kirekesztés
Kiss Adrienn: A fogyatékossággal élők szórakozási lehetőségei
Fogyatékosság az együtt élők szemével
Cseke Vanda: Oktatás és kultúra a fogyatékossággal élők életében
A kutatás oldaláról
Laki Ildikó: Az integráció elméleti megközelítései
Érdekvédelem és képviselet
Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége
Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége
II. fejezet
Sorsok…
Bemutatkozik: Bodnár László – költő Sátoraljaújhely
1970. június 17-én születtem Sátoraljaújhelyben. Iskoláimat szülővárosomban végeztem. Jelenleg a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházban dolgozom. Sorsomból is adódóan mindig közel éreztem magamhoz az embereket, az emberi sorsokat. Ez is szerepet játszott abban, hogy figyelmem a művészetek felé fordult.
1984-ben keztem verseket írni. Szüleim és barátaim tanácsára, megpróbáltam különböző irodalmi, közéleti újsághoz elküldeni írásaimat. Verseimet elsőként 1989-ben szülővárosom közéleti lapjaiban publikálták.
Verseimben a magyar irodalom hagyományait igyekszem követni. Példaképeim közé tartozik József Attila és Radnóti Miklós. Költészetemben elsősorban a líra játszik fontos szerepet. Elsődleges célomnak a hazaszeret, a táj, a szerelem, az emberi kapcsolatok ábrázolását tekintem.
Az AKIOSZ-tól (Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetsége) irodalmi tevékenységemért, 1998-ban kitüntető oklevelet kaptam.
1999 augusztusában, részt vettem a nemzetközileg elismert, Mozgáskorlátozottak ART99 Művészeti fesztiválján Győrött.
2006 Szeptemberében nagy megtiszteltetés ért, mikor a Szigethy LEG-LEG oklevél I. fokozatában részesülhettem.
Nagy örömömre szolgál, hogy munkám elismeréseként olyan országosan elismert társaságok is szívesen befogadtak tagjai közé, mint az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetsége, a Kazinczy Ferenc Társaság, a szlovákiai központú TICCE Alkotókör, a Váci Mihály Irodalmi Kör, a Cserhát Művészkör, a Keresztény Alkotók Közössége valamint a Váci Mihály Társaság.
Eddig megjelent versesköteteim:
- Ismered jól a Tengert-1998
- A végtelen bölcsője Anyám-1999
- Áldott Éden-2000
- Harmóniák-Harmonies-2003
- Lélekdalok-2005
Bemutatkozik: Halász István – költő Sárospatak
1951. 08. 11-én, Budapesten születtem, négy gyermekes családban. Szüleim a II. világháborút követő rendszerváltás vesztesei voltak, akik egy életen át küszködtek azért, hogy gyermekeiknek a megélhetést, a neveltetést és az otthont biztosítani tudják.
Veleszületett mozgásszervi betegségem van, ami az életem átalakulását mindig befolyásolta, de az a cél vezérelt, hogy beteg emberként is minél teljesebb életet éljek. Ehhez jó családi háttér, a szülők, testvérek segítsége kellett, és ez meg is adatott.
Iskolai tanulmányaim: gimnázium és közgazdasági technikum, amit Sátoraljaújhelyen végeztem.
A reáltanulmányok ellenére mindig vonzott az irodalom. Irodalmi érdeklődésemhez a családi indíttatás is megvolt, mert gyermekkoromtól könyvek vettek körül. A családban az olvasás szeretete és művelése természetes dolognak számított.
Tizennyolc éves koromban kezdtem verset írni, de az igazi lehetőség 2001-2003. évben jött el, amikor a sárospataki városi könyvtár igazgatónője biztatására elkezdtem komolyan foglalkozni a versírással. Ő segített, hogy verseimet kiadhassam.
Az első versgyűjteményem, az ?Imám a csillagokhoz? bemutatása 2003. 10. 08-án volt, a Sárospataki Tanítóképző Főiskola által rendezett író-olvasó találkozón.
1957-től Sárospatakon élek, igazi lokálpatrióta vagyok. Ettől a várostól mindent megkaptam, hogy életem teljesebb legyen, és a céljaimat megvalósíthassam. Városom szeretete verseimben is nyomon követhető.
Szüleim halála óta egyedül élek, de nem magányosan. Emberi kapcsolataimat féltőn ápolom, testvérek, barátok vesznek körül, és hosszú évek óta tartó párkapcsolatom van.
Az évek folyamán több versem jelent meg az Accordia Kiadó Antológiájában. Kitüntetés számomra, hogy az Accordia Kiadó 2007-ben DVD szerződést kötött velem, amely abban az évben csupán tíz embernek adatott meg.
Bemutatkozik: Kerülő Jánosné iparművész, kézimunka, Sárospatak
Taktaszadán születtem, 1936 decemberében. 1958-ban kerültem Sárospatakra. Két gyermekem van, akikre nagyon büszke vagyok. Mindig is nagyon szerettem kézimunkázni, technikámat szerettem volna tökéletesíteni, így 1974-ben A Művelődés Házában, Fráter Józsefnétől kezdtem tanulni. 2004-ben balesetet szenvedtem, és azóta minden időmet a kézimunkázásnak szánom. Mindig eszembe jutnak példaképeim, Fráterné, Éva néni, valamint a miskolci Fügedi Márta. Leginkább akkor, amikor kiállításokon veszek részt, vagy éppen zsűrizik a munkáimat.
Büszke vagyok arra, hogy a munkáim különböző szakmai zsűrik által a 13-as és 17-es kategóriákban rendszerint kiváló helyezést érnek el, és nem régiben megkaptam a népi iparművészi minősítést.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nagyon fontos lenne, ha kiművelődne az utánpótlás, hogy továbbra is legyen, ki készítsen kézimunkákat, hogy gyakorolják e művészeti ágat. Lényeges továbbá, hogy tudjuk azt, bárki nyugodtan nekivághat a kézimunkázásnak, mindegy milyen állapotban van.
Riport: Jurtin Piroska, Királyhelmec
– Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy most is kiállítod a műveidet. Mesélj, kérlek egy pár szót magadról! Említetted, hogy bőrdíszművesként kezdted az életpályádat.
– Miután abbahagytam a bőrdíszműves pályámat, kezdtem el kézimunkázni, előbb a hímzéssel foglalkoztam, majd belekóstoltam a horgolásba, s közben belecsöppentem a hímes tojáskészítésbe. Tavasszal sok tojást díszítek, nagyon sokan keresnek, hogy kaphassanak belőlük. Ősszel koszorúkat is készítek, amit leginkább halottak napja környékén keresnek, de télen sem unatkozom a hímzés és horgolás mellett másfajta dísztárgyak készítésével is foglalkozom. Szeretném az ünnepeket kicsit varázslatosabbá tenni, így készítek asztalra való, fára és függönyre akasztható díszeket, de már szépen díszített tobozkosarat is sikerült alkotnom.
Gyakorlatilag minden évszaknak meg van a maga áruja, tárgya, amit készítek.
– És mi késztetett arra, hogy erre a pályára lépjél, hiszen ezen a kiállításon mindenki láthatja, hogy a hímzést, horgolást már művészi szinten űzöd.
– Megmondom őszintén, nagyon szeretem a kézimunkázást. Egyrészt ilyenkor nem gondolok másra, hiszen oda kell figyelni, másrészt rendkívül jól oldja a feszültséget. Persze, kicsit halkabban mondva, kisnyugdíjasként, az extra kereset sem elhanyagolható.
– Volt-e valaki, aki segített elindulni, aki megmutatta mit és hogyan, vagy autodidakta módon sajátítottad el azt a tudást, ami a művészetedhez szükséges?
– Nem indított el senki, önmagamtól vagyok, az aki vagyok. Csak a kézimunka utáni szeretet az, ami miatt elkezdtem, és ami miatt azóta is folytatom.
– Az egyesületünk már felfigyelt a művészi tevékenységedre. Volt-e más intézmény, személy, aki felkért arra, hogy kiállításán részt vegyél, vagy önálló kiállítást szervezz?
Igen. Királyhelmecen, minden évben megrendezik a zöldség-gyümölcs kiállítást, és engem évek óta meghívnak, hogy részt vegyek a terem berendezésében. Ilyenkor kiállíthatom a műveimet, a tökfigurákat, a csuhébabákat, amiket nyár végén, ősz elején készítek.
Húsvét előtt szokták megrendezni a járásunkban, a terebesi múzeumban a hímes tojás kiállítást, eddig minden évben meghívtak, sajnos az idén nem állíthattam ki ott a műveimet. Korábbi években a tárlat befejeztével a műveket felhozták a városi könyvtárba, ahol a gyerekeknek szoktam tartani foglalkozást. Éppen tegnapelőtt voltam fönt a könyvtárban, akkor a kicsiknek mutattam be a tojáskészítés fortélyai. Szóval elmondhatom, hogy sok helyre meghívnak, így, ha vannak ilyen rendezvények, akár regionálisak is, én ott vagyok vagy a műveimmel, vagy foglalkozás vezetéssel, hogy a fiatal generációk is megszeressék a kézművességet.
Komoly sikereket értél el ezen a téren, van-e esetleg valamilyen díjad, amivel dicsekedhetsz?
A Sportinvalid Klub és a Mozgáskorlátozottak Sárospataki és Zemplén Térségi Egyesületének kézügyességi versenyein elért helyezéseimen kívül, még nem volt részem díjazásban, ilyen jellegű elismerésben.
A Te művészeted igen szerteágazó, mégis melyik ágára vagy a legbüszkébb?
Talán a tojásokra, ezek a szívem csücskei.
Szeretném, ha a fiatalok jobban érdeklődnének, ha lenne egy kis utánpótlás. Nem nagyon tapasztalom az igazi, kitartó érdeklődést, egy-két gyerek igyekszik, de a többségre ez nem jellemző.
Említetted a kézműves szakköröket, hogy érzed, sikerült ott valamit elérned?
A legnagyobb sikernek azt tartom, hogy meg tudtam szerettetni a gyerekekkel a kézművességet, a hímes tojásfestést, így, reméljük lesz utánpótlás. Szerencsére a gyerekeket kísérő felnőttekkel is sikerült bevonni ebbe a tevékenységbe.
Legközelebb például, 9-én fogok menni Battyánba, két községgel Királyhelmec után, ott fogok kézműves foglalkoztatást tartani gyerekeknek. Korábban is voltam már ott, és nagyon jó volt, hogy a felnőttek is részt vettek a kézműves foglalkozáson, ugyanúgy mint a gyerekek.
Köszönjük szépen, hogy eljöttél közénk, és beszélgethettünk.
Riport: Csáki Kati – költő, Szerencs
– Üdvözöllek a Mozgáskorlátozottak Sárospataki és Zemplén Térségi Egyesületének nevében. Szeretnélek megkérni, hogy mutasd be magad pár szóban.
– Köszönöm a megtiszteltetést, örömmel fogadom. Az életemről talán csak annyit, hogy tanyán nőttem fel, és 19 éves voltam, amikor Szerencsre kerültem. Tízen voltunk testvérek, és úgy érzem, hogy szeretetben éltünk. Van egy férjem, egy fiam, egy lányom, és egy unokám. Aktív koromban vendéglátós voltam, és minden munkát elvállaltam, én soha nem szégyelltem a munkát.
Azt hiszem, a versírásba is úgy kezdtem, hogy a szívemből kiáramló szeretetet, érzéseket szerettem volna megörökíteni, amit aztán gyorsan papírra is vetettem. Bár nincs íróasztalom, hogy leüljek, és verset írjak, hiszen a versgyártás a célom. Mikor megszáll az ihlet, gyorsan leírom, és gyűjtögetem a kis fiókomban. Úgy gondolom, hogy egyszer majd a gyerekeim előszedik a költeményeimet, és átolvasgatják, úgy fognak emlékezni rám, amilyen vagyok, és talán még el is érhetnek vele valamit, amihez nekem eddig nem sok szerencsém volt. Jelenleg azonban elmondhatom, hogy szerepelek egy antológiában, és Mádi Ernő, akinek könyvkiadó vállalkozása van, meghallgatta egyszer a verseimet, aminek az lett az eredménye, hogy 19 versemmel szerepelek a kötetében.
– Ez nagyszerű. Örömmel hallom, de ez ugye azt is jelenti, hogy önálló köteted még nem jelent meg?
– Még valóban nincs önálló kötetem, kizárólag antológiákban szerepelek.
– Volt-e valaki, aki segített a pályádon elindulni, vagy az úton maradni?
– Hát talán mondhatom azt, hogy egy barátnőm, ismerősöm, akinek annak idején elszavaltam névnapjára, születésnapjára verseimet. Ő mondta, hogy be kellene iratkoznom a Hegyalja Alkotók társulatába. Neki volt egy ismerőse Megácson, Sérlai Attila, aki által be is kerültem az alkotók közé. Hét éve vagyok ennek a társulatnak a tagja, de bizonyos okok miatt inkább félrehúzódtam, így két éve már nem járok a gyűléseikre.
– Más intézmény segítette-e a munkádat?
– Nem, mert én visszahúzódó vagyok, és igyekszem mások elől nem elvenni a fényt.
– Szerény vagy.
– Igen, sokan ezt mondják.
– És van-e példaképed?
Példaképem igen, van. Ami viszont erőt ad, az az, hogy nagyon-nagyon szeretem az irodalmat, a természetet, meg persze azokat az embereket is, akiknek lelkük, és szívük van. Valóban nagyra értékelem az ilyen embereket. Az erőmet leginkább mégis az Istenbe vetett hitemből merítem.
– Említetted, hogy 19 versed megjelent egy író kollégádnak a könyvében, ezt sikernek tekinted-e?
Én arra gondoltam akkor, amikor megkaptam azt a könyvet, hogy talán ennyit hagyok magam után, meg a gyermekeimet itt a földön, ha elmentem. Mindenesetre lesz, aki emlékezzen rám, talán épp a verseimen keresztül.
– Mire vagy legbüszkébb az életben, a pályafutásodban?
Amint már említettem korábban vendéglátós voltam, és minden egyes vendéget saját vendégemnek tekintettem, mintha a saját házamba jöttek volna. Akkor szereztem azt a gazdagságot, azt a szeretet, amit azóta is magammal hordok. Talán erre a kincsre vagyok a legbüszkébb.
– Fentieken kívül van-e valami, amit mindenképp el kívánnál mondani az olvasóinknak?
Nem is tudom, talán, hogy nagyon vigyázzanak az egészségükre, valamint kívánom nekik, hogy a szeretet soha ne fogyjon el a szívükből. Kívánom továbbá, hogy a szeretetből mindenkinek jusson elég.
Riport: Németh Gábor – KÖLTŐ Tiszacsernyő Čierna nad Tisau
– Üdvözlöm újra a kulturális találkozónkon. Szeretném megkérni, hogy mutassa be magát pár mondatban.
– Köszönöm szépen, én is üdvözlök mindenkit.
Németh Gábor vagyok, 41 éves, és Szlovákiából jöttem. Tizenhét éve dolgozok Tiszacsernyőn, mint könyvtáros. Gyermekbénulással születtem, és nagyon rosszul érintett, hogy a gyermekéveim alatt a kortársaim nem igazán fogadtak be maguk közé. Mikor Anyu látta, hogy emiatt szomorkodom, mindig azt mondta, hogy a könyvek legyenek a barátaim. Mindig vett nekem meséskönyveket. Esténként sokszor olvastam, de valahogy a vers mindig közelebb állt hozzám. Én inkább szlovák költők versesköteteit vettem meg magamnak.
Ahogy olvastam ezeket a költeményeket, mindig azt gondoltam, hogy én is tudnék ilyen verseket írni, talán még jobbat is. Aztán meg is próbáltam verseket írni. Miután elvégeztem a 8. osztályt, elmentem Pozsonyba, könyvtárosnak tanulni. Ott találkoztam költőkkel, akik megtanítottak, hogyan kell helyesen írni. Ők indítottak el a pályámon. Aztán elvégeztem az iskolát, és visszaköltöztem Tiszacsernyőre, ahol 1993-ban kezdtem könyvtárosként dolgozni. Ekkor kezdtem saját költeményeimmel versenyekre járni.
– És sikerült eredményeket elérnie ezeken a versenyeken?
– Igen, okleveleket kaptam.
Azóta viszont nagyobb versek írásába akkor kezdek bele, amikor hazaérkezek a munkából, és csend van. Korábban nagyon-nagyon sok lehetőség volt arra, hogy az írók, költők beindíthassák pályafutásukat a művészeti központban. Akkor sikerült kiadatnom két verseskötetemet.
Mikor megjelent harmadik kötetem, első volt, hogy bevittük a művészeti központba, Pozsonyba a köteteimet, így 2006. június 20-án bekerültem a pozsonyi művészeti központ csapatába, ott találkozhatunk, költők és írók. Ott ismerkedtem meg például Peter Jánossal, aki megírta többek között a Segély c. művet. Nagyon büszke vagyok rá.
– Ezek gyönyörű sikerek.
Igen. A legújabb kötetem, a Rodinny Album már a harmadik, amit édesanyám tiszteletére írtam, hiszen nem régiben lett 60 éves. Ezzel szerettem volna neki megköszönni mindent, amit értem tett, és azt, hogy mindig mellettem állt.
– Ezek szerint Jó tanács volt, hogy a könyvek legyenek a barátai. Vajon azóta megváltozott azoknak a fiúknak a hozzáállása, akik régen kirekesztették?
– Most már nem úgy viselkednek. Megadják a tiszteletet, mert látják, hogy a szellemem ép, a versírásra is képes vagyok, és sok helyre meghívnak, ami nagyon megtisztelő számomra. Ezeknek a meghívásoknak persze, amikor csak megtehetem, mindig eleget teszek, sose veszek el pénzt, azért megyek, mert én szeretek írni, én erre születtem, és a vers a mindenem.
A könyvek a mindenem, a verseknek élek, ez a szerelmem.
– Tehát a verseskötetekre a legbüszkébb az élete során?
Részben, viszont a párom, amikor azt mondom, hogy a versek az én szerelmeim, akkor nagyon mérges.
– Szeretne még valamit elmondani nekünk, vagy amit fontosnak lát, hogy megosszon velünk?
Nagyon örülök, hogy itt vagyok Magyarországon, ezen a találkozón. Már hetedik éve, azaz a kezdetektől szereplője vagyok ezeknek a találkozóknak, és nagyon szép pillanatokat éltünk át. Nagyon büszke vagyok, hogy évről-évre meghívnak, mindig eljövök, de szeretném, hogy ha Önök is eljönnének hozzánk, Szlovákiába, kulturális programokra. Meg kell kérdezni, hogy mit rendeznek Helmecen, mert ott is, minden hónapban van hasonló összejövetel, ahol találkozunk, de már valahogy nem úgy működik, ahogy régen. Nincs semmire pénz, főleg a kultúrára nincs.
Annyira megható volt a magyar találkozó, hogy mindig azt mondták, hogy hiába szlovák költő vagyok, próbáljak meg magyarul is írni.
Már készül a negyedik kötetem, amit Deniskának akarok ajánlani, megköszönve ezzel, hogy már hatodik éve kitart mellettem, és hozzám jött feleségül. Azon leszek, hogy a negyedik album magyarul is jelenjen meg. Bodnár Lászlótól már ígéretet kaptam, hogy lefordítja a verseimet.
Még egyszer köszönöm, hogy meghívtak.
Riport: Helena KoČisková – CSIPKEVERŐ Nagymihály – MICHALOVCE
– Kérem meséljen pár szót magáról, illetve arról, hogyan kezdett csipkét verni?
– Szlovákiából származom, és kicsi koromtól mozgáskorlátozott vagyok. Nagymihályba mentem férjhez, és van két gyermekem.
Mivel nagyon tetszettek a vert csipke minták, nagyon vágyakoztam utána, hogy megtanuljak csipkét verni. Elmentem Nagymihályba, a Kulturális Központba, ahol épp ilyen kurzus volt, megfizettem és elkezdtem járni. Sajnos szakkönyveket, mintakönyveket nagyon nehezen lehetett kapni, úgyhogy Prágába, Brnoba, Eperjesre kellett utaznom, ahol már hozzá lehetett jutni szakkönyvekhez. Emellett sokat magamtól is tanultam, hiszen már majdnem tíz éve foglalkozom ezzel.
– Gyönyörű szép dolgok
– Köszönöm szépen. Sokszor voltam kiállításon a műveimmel, még magánkiállításom is volt Nagymihályban.
– Volt-e már díjazva?
Igen, többször is voltam díjazva. Voltam itt Sátoraljaújhelyben, és voltam Eperjesen. Sok művemet kiviszik Amerikába, de vittek már ki Spanyolországba, és még Ausztráliába is. Ennyivel tudok dicsekedni.
– Ez nagy dolog. Volt-e valaki, aki elindította, vagy segítette ezen az úton?
Leginkább a férjem. Eleinte valahogy nem tudtam megtanulni, nem ment úgy, ahogy szerettem volna, és abba akartam hagyni. Ő mondta, hogy majd otthon megpróbálom, és ha majd vége lesz a kurzusnak, akkor majd jobban fog menni, és úgy is lett.
– Kell egy kis bíztatás.
– Úgy van.
– Van-e esetleg példaképe?
Vannak a csehek között, Lamberg környékén, tipikus az ő csipkeverésük, és vannak ismerősök Eperjes környékén is. Sokat ismerek, akik már régóta foglalkoznak csipkeveréssel. Összeköttetésben állok velük. Az interneten keresztül is tartjuk a kapcsolatot, de meg is látogatjuk egymást, és akkor kisegítjük egymást.
– A halasi csipkét ismeri?
Nagyon jól ismerem, de az egészen más technika. Kaptam onnan könyvet, mivel a testvéremnek a lánya oda ment férjhez, és gondolt rám. Nagyon szép az is.
– Esetleg ki is próbálta?
– Nem, mert ahhoz csak nagyon vékony cérnát lehet használni.
– És amit Ön csinál?
Az nincs olyan vékony. Hallottam, hogy Magyarországon van, aki 200-sal, vagy 500-sal is készít csipkéket. Én például 100-as, vagy 120-as cérnával készítem.
Nálunk nem is lehet kapni ilyen vékony cérnákat.
– Van valami, amit még el szeretne mondani nekünk?
– Talán csak annyit, hogy szeretnék még fejlődni, mert még nem tudok mindent, és mindig jönnek új technikák, amiket meg szeretnénk tanulni. Például nem régiben voltam Angliában, láttam és hoztam is onnan csipkéket. Akkor történt meg az, hogy nem tudtam hasonlót készíteni, és muszáj volt az egyik kolléganőmmel konzultálnom, hogy is kell.
Köszönöm, hogy ide is meghívtak, és hogy itt lehettem.
Riport: Laboda Kálmán Mezőkövesd
– Mit lehet tudni az Ön életútjáról?
Édesanyám mezőkövesdi, édesapám viszont miskolci születésű. Szüleim Mezőkövesden ismerkedtek meg,itt alapítottak családot.1938-ban születtem,elemi iskolába és gimnáziumba is a matyó fővárosba jártam. Nagyon szeretem Mezőkövesdet, mert egy hatalmas falu. Falu és város, város és falu. Most alakul át faluból várossá.
Jelenleg egyedül élek. Egy kis joghallgatás után, népművelő-könyvtár szakos főiskolát végeztem, és könyvtáros voltam egész 68-tól 2001-ig Mezőkövesden. Most inkább nyugdíjas könyvtárosnak számítom magam, ami számomra nagyon érdekes.
– Törvényszerű, hogy egy könyvtárosból, népművelőből előbb utóbb költő lesz?
– Nem, én inkább a lélek mélyén meglévő tehetséget mondanék, szemérmetlenül. És ez olyan érdekesen történt, hogy leérettségiztem Mezőkövesden, szerelmes lettem, mégsem írtam verset. Hét évvel az érettségi után, egy barátom megajándékozott Kassák Lajos Tölgyfalevelek c. verseskötetével. Kassáknak nagyon érdekes lassú ütemű, de rendkívüli szép versei indítottak el oda, hogy a verseskötete elolvasása után egy-két nap múlva egyszerűen fölötlöttek gondolkozásomban, s elkezdtek jönni a szavak. Kassáknak ilyen nagyon szép sorai hatottak rám, mint ahogy Szombat c. verse végén azt mondja, hogy S Előttem a borospohár, amit ha kiürítek, egyszerűbb és tisztább leszek, gyötrelmes gondok, gyarló félelmek nélkül.
– Tehát mondhatjuk úgy, hogy Kassáknak köszönhetjük az Ön költészetét?
Így van.
– Mikor is történt ez?
– 62-ben kezdtem verseket írni.
– Ilyen fiatalon sokat kellett gondolkodnia egy-egy versen?
Egyáltalán nem törtem a fejem, reggel felébredtem, és elkezdtek jönni a szavak. Egymás után, elkezdtek jönni mondatok, gyorsan fogtam egy papírlapot, és leírtam, de ezek a versek még képileg és verstanilag rendkívüli kezdetlegesek, kassákosak voltak. Már előtte megismertem József Attilának a verseit. Az akkori rendszer nagyon erősen próbálta proletár költőnek beállítani József Attilát.
Nem volt az. Egy proletár költő nem ír le olyat, hogy semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, József Attila versei belém égtek. Megismertem Nagy László költészetét is, csodálatos, egyszerűen csodálatos, és utána pedig Weörös Sándort. Én Ady óta a legnagyobb magyar költőnek Weörös Sándort tartom. Mindenkitől nagyobb. Ady olyan hatalmas kaliberű volt, gondolatilag és szív szempontjából, hogy az egész nép benne tudott fájni. Az egész magyarság, beleértve Erdélyt, a Délvidéket, északot, Kárpátalját, mindent. Ő még az utolsó pillanatba megtudta Trianont, és azt mondta, hogy Erdély nagyon fáj.
– Milyen sikereket ért el eddig?
– Sajnos Úgy néz ki, mintha a sorsom bezárna. Hiszek a sorsban, amelyet az Isten irányít. Valamiért még nem engedett ki a bezártságból. Hosszabb ideig a miskolci Kelet irodalmi körnek voltam a tagja. A Mezőkövesden, kéthetenként megjelenő újságban, rendszeresen szerepelnek verseim. Napjaink- és az Észak-Magyarország című lapokban is jelentek meg verseim. Tulajdonképpen Mezőkövesden már jól ismernek. Nagyon érdekes számomra, hogy nem tudok kitörni a megyéből. Az összes irodalmi újságnak küldtem a verseimből, az Alföldtől kezdve a végestelen végig. Az elmúlt 30-40 évben nagyon érdekes volt, mert visszakaptam őket kiadatlanul, ilyen-olyan indoklással.
– Önálló kötete jelent már meg?
– Igen. Van önálló verseskötetem. 1987-ben a Kelet adta ki 54 verssel, a Töredék című kötetemet, 2001-ben pedig az Örök vőlegény c. könyvem jelent meg.
– Mire a legbüszkébb?
– A verseimre.
Arra, hogy otthon vagyok Mezőkövesden, de arra is, hogy a jó képeket vagyok képes írni a versekben, mert a vers nem más, mint szavak alkotóképben csomagolt gondolat, ahol egyformán fontos a szavak képe és a gondolat.
– Még valamit szeretne-e elmondani?
Azt, hogy vallásos vagyok. Véleményem szerint a vallás, az a filozófia fölötti egyik emelete az emberi gondolkodásnak. Az az igazán bölcs, aki eljut odáig, hogy van az Isten és hisz a túlvilágban.
Riport: Pap János Mezőkövesd
– Üdvözlöm az egyesületünk nevében.
– Én is üdvözlöm Önt.
– Először is szeretném megkérni Önt, hogy meséljen magáról egy-két szót.
A Mezőkövesdi Mozgássérültek Egyesületének nem vagyok tagja, de tizenöt évig vezettem a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesületét. Nagyon jó kapcsolatot ápolok Bukta Lászlóval, az MME elnökével, így kerültünk ide.
A családi háttérről csak annyit, hogy paraszti családból származom. Hatan voltunk testvérek, még öten élünk. Apám virág és konyhakertész, anyám háztartásbeli volt (lány korában summás is volt).
Én a mezőkövesdi gimnáziumban érettségiztem, majd Budapestre költöztem. Ott éltem albérletben, körülbelül hat évig. Ezt követően visszakerültem Gácsra, ahol három évig tanítottam magyart és történelmet, hozzáteszem a magyar szakot kiegészítőként végeztem. Nagyon megszerettem Gácson a tanítást, de a körzetesítés miatt, 3 év után a felső tagozat Tibolddarócra került. Időközben megnősültem, már két éve együtt tanítottunk, és akkor mi is átkerültünk. Albérletben laktunk, onnan jártam be Mezőkövesdre, a járási tanácsra, és így, egy év után, a Bottlik-kastélyban, már akkor műemlék volt, kaptam szolgálati lakást. A kastélyról muszáj elmondanom, hogy 45 után majdnem olyan sorsra jutott, mint a többi kastély.
A járásunkban művelődési és gazdasági felügyelő voltam, és fontos feladatomnak tartottam a Bottlik-kastély felújítását.
– És mikor kezdett el írni?
– Szinte gyerekkoromtól írok verseket, még Budapesten is írtam, akkor is, mikor katona voltam. Gyakran küldtem a költeményeimből a néphadsereg újságának, amik meg is jelentek, és amiért szép honoráriumot kaptam. Sokan rácsodálkoztak, hogy egy katona tud írni verseket, és még fizetnek is érte.
Annak idején, Havas Ervin mutatott be, és ő mondott a verseimről szép dolgokat. A versírás ugyan nem a kenyérkeresetem, de az egész életemen végig kísér. Az az igazság, ha nagyon fontos dolgot kell elmondanom, akkor azt csak versbe tudom foglalni.
Mezőkövesden van egy periodika, a Matyóföld című újság, 1959-ben adták ki az első számot, melynek Kiss Gyula volt a szerkesztője. Sokáig az ő munkatársa voltam a lapnál. Az évek folyamán sok versem, és helytörténeti írásom jelent meg benne, mostanság pedig egy novella sorozatom Virágaim címmel. Annak nagyon örülök, hogy novelláimat a mezőkövesdi költők sokat dicsérik.
– Jelent már meg máshol is műve?
– Igen. Jelent meg a miskolci Keletnél kettő vagy három művem, önálló kötetem viszont még nem.
Mint volt polgármester, és mint a Matyóföldi Alkotók és Művészetpártolók Egyesületének volt elnöke nem tehetem meg, hogy nyugdíjas létemre ne foglalkozzak a családommal, így egy önálló könyvre már nem lenne időm.
– Kinek a hatására kezdett el verseket írni?
– Magyar tanárom Benkóczi György volt az, aki megszerettette velem az irodalmat. Tőle tanultam a verselemzést is. Később megismerkedtem Kovács Dániellel, ő Sárospatakon volt igazgatóhelyettes. Ők ketten indítottak el egy olyan nyelvi mozgalmat, amelyet az sátoraljaújhelyi gimnázium még mindig használ.
– Ki a példaképe?
Klasszikusok közül megemlíteném Adyt, József Attilát, Petőfit, Aranyt, a nagyokat. Szeretném még folytatni a sort Pilinszkyvel, Nagy Gáspárral, Illyés Gyulával, Csóri Sándorral, és azok közül, akik még élnek: Juhász Ferenccel, és Juhász Ferenccel.
– Mit tart sikernek?
Sikernek tartom, hogy egy nagycsaládos parasztgyerekként kiemelkedtem, általános iskolai tanár lettem, utána gimnáziumban is tanítottam, és művelődési osztályvezető lettem a járási tanácsban. Ebben a feleségem, a családom is segített, mind a két gyermekem és a négy unokám.
III. FEJEZET
LEHETŐSÉGEK
avagy mi is képesek vagyunk rá?
Szépművészet
Évezredek dísze, éke,
kezed áldott serénysége,
mennyi szépet adtál nékünk,
megtartani emberségünk!
Arcra mosolyt Te festettél,
muzsikád száll, szívhez úgy ér!
Ott bujkálsz rég minden szóban,
lírád lángja ég a csókban!
Költők ajkán múzsa lettél,
éjsötéttől felmentettél!
Színpadodnak estről-estre,
Thália lett védőszentje!
Fotód szeme villanása,
pillanat hű képvarázsa!
Ihleted az ész reménye,
alkotás várt vígkedélye!
Bodnár László
Csipkeverés
75 év!
Hetvenöt év
május 3. szinte álom
nem is bánom!
Az Úr adta éltemet
30-as év volt a kezdet.
Ma már bőven hetvenkedem
készen állok bátran
egy új életre vártan, ahol
nincs se könny, se bánat.
Fényözönben élni éltem
Hitben, Reményben, Szeretetben
örökké Uram közeledben.
Vágyam ennyi ez a végső,
segítsd Uram az erőt vesztőt.
Földi utam, ha véget ér
Áldalak Téged hetvenöt éltemért.
S ha mégis elveszed kezemből a
botot,
mely földi éltem cipelte, oly sokszor
zokon,
négy fal között, kínnal, jajjal
harcoltam én önmagammal,
ma már hetvenötöt írok,
s mégis simogató jóságra s szeretetre
áhítozom,
melynek tüze, égő lángja
erőt ad e vad világban,
ahol annyi szépséged él!
Köszönöm a napsugarat
a millió virágözönt
a gondolatok Himnuszát
a csendnek harmóniáját…
Esdve kérlek oh, jó Uram
hallgasd meg imáimat
állíts mellém szerető felebarátokat
adhassak én még szívemből
lelkemből sokat, nagyon sokat.
S ha eljő órám a végső
szent kebleden megpihenve
Szűzanyám szeretetével átölelve
az Örök Hazába, általatok térhessek.
Fogadjátok be megtért
fájó lelkemet.
Ámen
Vrabély Veronika
Kosárfonás
A Hit ereje
Erőt jelentő másnak lenni!
Felzokogó szívvel nevetni.
Lelket gyújtó parázs szemekben,
Titkokat védeni hűségem.
A beteg türelme kegyetlen,
Mert hinni kell, hogy tovább éljen,
Titkát keressük erejének,
Bennük élő mágikus hitnek.
Őrzik a reményt, lábra állnak,
Széknek, botnak majd fittyet hánynak,
Remény szobrai székbe zárva,
Lelkünkben hit, szabadság vágya.
Titok nincs, szeretni kell őket.
Reményt adni az életüknek,
Hittel erőt adni egymásnak,
Része vagyunk az elmúlásnak.
Halász István
Olajfestés
Fekete-fehér
Fekete égen fehér a Hold,
fekete csillag fehéret old.
Fekete fényen fehér az árny,
fekete hajnal fehér magány.
Fehér szívemből fekete szó,
fehér a könnyem fekete tó.
Fehér reményből fekete hit,
fehér szerelmem fekete mind.
Fekete Isten fehér kereszt,
fekete lelket fehérre fest.
Fekete testen fehér a kín,
fekete élet fehéren hív.
Fehér e ritmus fekete dal,
fehér a hangja fekete zaj.
Fehér szavakból fekete csend,
fehér harangja feketén zeng.
Bodnár László
Patch work
Rohanó emberek!
Látom a rohanó embereket,
Látom arcukon a fáradt jeleket,
látom szívükben az elhalt szeretetet!
Látom lelkükben az örökös bánatot,
látom életükben az üres járatot.
Szeretnék felkiáltani,
Ember, így ne tovább, –
Az Élet értelme: Boldogság!
A tiszta szeretetnek, melynek
tüze, lángja reá van írva
minden ember fiának szép orcájára.
Vedd le az álarcot,
tisztítsd meg orcádat,
s ez lesz létednek
legszebb tanúsága!
Vrabély Veronika
Keresztszemes hímzés
Az ENERGIÁK NŐJE
Szikra lelked most lángra gyúlt,
Ősenergia hív társul.
Égi mezők tűzgyermeke,
Nevess boldogan szemembe!
Szent vágy a lelkednek csókja,
Szemed csillagok alkonya.
Őrizd meg ezt a szép zenét,
Az emberszív szeretetét.
Halász István
Kislabdadobás
Lövészet
Malom
Kerekesszékes szlalom
Sakk
Tortadíszítés
Pirográfia (fába égetés)
Mézeskalács díszítés
Asztalitenisz
Virágkötészet
Üvegfestés
Darts
Kiadványunkat támogatta: 